Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Juhász Miklós: Egy fejezet Mária Terézia valláspolitikájából
EGY FEJEZET MÁRIA TERÉZIA VALLÁSPOLITIKÁJÁBÓL 149 vissza a nagyrévi reformátusok templomépítési kérvényét, mert a vizsgálat éppen ebben a pontban hiányos volt. Új vizsgálatot rendelt el erre nézve, és ennek kimenetelétől teszi függővé az engedély megadását. Emellett az építkezés anyagi oldalára, a technikai megoldásra is kiterjed a bizottság figyelme. A fülöpszállási harangtorony építésekor például a következő kérdések szerepelnek: 1. valóban olyan szegény-e a község, amint azt a kérvényükben feltüntetik? 2. Milyen áron tudnak építőanyagot beszerezni? Milyen anyagból kerül kevesebbe az építkezés? 3. Milyen távolságra épülne a torony az imaháztól ; milyenek lesznek a méretei? 4. Van-e a közelben felhasználható épületrom? 5. Milyen a mesteremberek árajánlata? 6. Mióta vannak az oratórium birtokában, és milyen jogon építették azt? A pontos méretek azért fontosak, mert a helytartótanács minden alkalommal kiköti, hogy az engedélyezett méreteket ne haladják túl. így a fülöpszállásiaknak is megengedi, hogy szilárd anyagból építhetik a templommal összefüggő tornyot, de órát nem tehetnek rá. A torony ne emelkedjék három ölnél magasabbra a templom tetőzeténél. A helytartótanács az illetékes esperesnek is megküldi a rendeletet és megbízza, hogy ellenőrizze az engedélyezett méretek betartását. Az ellenőrzés nem volt felesleges, mert pár hónap múlva már jelentette is az esperes, hogy a fülöpszállásiak építkezésüknél túllépték az engedélyezett méreteket. A konzisztórium utasítja, hogy szálljon ki a helyszínre, és tegyen jelentést a helytartótanácsnak. Ugyanígy kap 1761 márciusában a cibakházi plébános leiratot : ügyeljen fel arra, hogy a tiszaugi református templom új kerítése semmiben se haladja túl a régi méreteit. A sási reformátusok is csak úgy javíthatják vályogból készült imaházukat, ha megtartják a régi alakját és anyagát. Emellett többször szerepel az a klauzula is, hogy a templomépítés a katolikus vallás sérelme nélkül történjék. A nyilvános protestáns vallásgyakorlatot élvező községekben — a konzisztoriális akták gyakran artikulált helyeknek nevezik ezeket, az igazi artikulált helyek analógiájára — a templomépítés és javítás tehát a helytartótanács hatáskörébe tartozott, de a püspöknek is volt befolyása, hiszen az előzetes vizsgálat lefolytatásában és az építkezésre való felügyeletben szerepe volt. 1746-ban érkezett a konzisztóriumhoz egy helytartótanácsi leirat, amely a legszigorúbban megtiltja, az akatolikusoknak, hogy királyi engedély nélkül templomot építsenek, vagy javítsanak. Ha mégis ezt merészelnék tenni, a hatóság rögtön akadályozza meg őket. A helytartótanács a püspököt bízza meg, hogy gondoskodjék a rendelet végrehajtásáról. Ha azonban az akatolikusoknak megfelelő pártfogójuk akadt, akkor a hosszadalmas engedélykérő eljárás mellőzésével is hozzáfogtak a templomépítéshez. így a dunavecsei evangélikusok a negyvenes években a püspök tudta nélkül építették fel egytornyú kőtemplomukat. A püspök
