Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Halász Pius: A caritas jelentése a ciszterci misztikusok tanításában
A «CARITAS» JELENTÉSE A CISZTERCI MISZTIKUSOK TANÍTÁSÁBAN 119 3. Caritas infusa. Amikor Isten az embert megteremtette, akkor saját belső törvényét egyben a teremtmény törvényévé tette. Ezzel ami Istenben lényeg, az bennünk járulék lett, ami benne azonos természetével, az bennünk ajándék : «Dicitur ergo recte charitas et Deus, et Dei donum. Itaque Charitas dat charitatem, substantiva accidentalem».' Föntebb már láttuk, hogy szerzőink számára a «caritas Dei» egyben «Deus-caritas», Isten lényegével azonos s nem csupán akaratával. Ennek éppen itt jelentkezik nagyszerű következménye. Amikor Isten életének belső törvénye az ember törvényévé válik, akkor a lélek nem csupán az isteni akarat követésére zárkózik föl, hanem egyenesen az isteni lényeget kezdi visszatükrözni. Ebben áll a «caritas» rendkívüli nagysága : Isten lényegét másolja szabad emberi cselekvés által az Istenen kívüli világban. Ennél fönségesebb a teremtményi rendben már nem is történhet. Az isteni erő legtökéletesebb kisugárzása, mert általa a szabad erkölcsi cselekedet az embert magához Istenhez teszi hasonlóvá. A teremtmény eme magatartásában nemcsak az isteni akarat nyilatkozik meg, hanem mintegy az isteni lényeg válik láthatóvá tükörképében. Tökéletesebben már maga Isten sem képes megjelenni a teremtett világban.2 Viszont ugyanebből következik, hogy a bűn sem csupán Isten akaratának megszegése, nemcsak törvényével való szembehelyezkedés, hanem magának az isteni lényegnek karikatúrája. Ellentmondás Isten lényegének. Miként a jó Isten lényegének másolata a világban, ugyanúgy a rossz Isten lényegének kigúnyolása. A teljes perverzió abban nyilvánul meg, hogy a bűnös ott utánozza Isten szuverén szabadságát, ahol Isten sem szabad. Az örök törvényt nem Isten akarata, hanem Isten lényege szabta meg. A bűnös abban akarja Istent utánozni, hogy miként Ő saját magának törvénye, ugyanúgy a bűnös saját akaratát teszi meg végső normául.3 Amikor szerzőink beletekintenek a kinyilatkoztatás fényében Isten belső világába, azt látják, hogy annak belső törvénye a szeretet. Ugyancsak azt tapasztalják, hogy ez a belső, szentháromságos életben áll fönn, mely két személy egymás iránti szeretetét és ismeretét egy harmadik személyben kapcsolja össze. Ha tehát a «caritas» következtében Isten s S. Bemard., De diligendo Deo, cp. 12, n. 35 ; PL. 182, c. 996. 2 U. o. 3 «Caeteruni servus et mercenarius habent legem, non a Domino, sed quam Ipsi sibi fecerunt. .. Habent, inquam, legem, legem non Domini, sed suam ; illi tamen, quae Domini est, subjectam. .. Tunc autem dixerim quemque sibi fecisse suam legem, quando communi et aeternae legi propriam praetulit voluntatem, perverse utique volens suam imitari Creatorem : ut sicut ipse sibi lex, suique juris est, ita is quoque se ipsum regeret, et legem sibi suam faceret voluntatem.» U. o. cp. 13, n. 36, c. 997.
