Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
108 PATAKY ARNOLD 14, 27.) Az idézet közelebb áll a héber szöveghez és az Alexandriai fordításnak az « c. b. AQ kódexekben olvasható szövegalakjához, mint a B kódex szövegéhez. TM és LXX X c. b. AQ így hangzik : «Kelj fel, kard .,. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok ...» ( B:. . . «Verjétek meg a pásztort és szélesszétek el a juhokat. ..») Zakariás a választott nép szomorú helyzetét festi, (valószínűleg a múltba, a babiloni fogságot megelőző időbe tekintve vissza), amikor Izrael és Júda országainak gonosz elöljárói nem törődtek a reájuk bízottakkal. Az Úr Jézus e szavakat az apostolok elszéledésére alkalmazza, miután Őt ellenségei a Getszemáni kertben elfogták. Magát a gondolatot Ján. 16, 32-ben is megtaláljuk, de nem idézet alakjában. 26, 38. (V. ö. Mk. 14, 34.) Az Úr Jézus az ő lelkének halálos szomorúságát a Getszemáni kertben egy Zsolt. 43, 5-ben olvasható kifejezéssel tárja fel apostolai előtt : «Fölötte szomorú az én lelkem, mindhalálig». Szorosan vett idézetről nincsen szó. Az Úr Jézus rettenetes szomorúságát legrészletesebben Szent Lukács írja le (22, 41—44.), de idézetet nem használ. Azonban világosan Dán. 7, 13-re és Zsolt. 110, l-re utal az Úr Jézus 26, 64-ben, amikor a főpap kérdésére : «Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?» — a legünnepélyesebb formában így felel : «Te mondottad ! Azonban mondom nektek : majd egykor látni fogjátok az Emberfiát a Hatalom jobbján ülni és eljönni az ég felhőiben». (V. Ö, Mk. 14, 62 ; Lk. 22, 69.) Mindkét ószövetségi helyről már fentebb beszéltünk 22, 44. és 24, 30. tárgyalásánál. A «Hatalom» (ôvra/uç) elvont rabbinikus kifejezés «az Isten» helyett ; az Úr Jézus a zsidó főpap előtt reábizonyítással él.1 Az ènl rmv vecpeXwv kifejezés, melyet Szent Lukács is használ, megtalálható később Theodotionnál Dán. 7, 13-ban ; Szent Márk a LXX-val /terá xü>v vetpe^wv-1 mond. 27, 9. 10. Amikor a főpapok a szerencsétlen Júdástól eléjük vetett vérdíjon, a harminc ezüstpénzen megvették a fazekas földjét, temetőül az idegenek számára, Szent Máté szerint 9. «beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott (xáxs énkrjQcó&t] ró grj&èv àià ’Iege/xíov row ngotprjrov Uyovxoç): : És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, kit (ennyire) becsültek Izrael fiai; 10. és a fazekas földjéért adták azt, amint az Úr parancsolta nekem». A harminc ezüstpénzről Zakariás próféta szól (11, 12.), a fazekasról pedig ugyancsak Zakariás (11, 13.) és Jeremiás (18, 1—4.). Maga az idézet Zakariás 11, 13-ból való, de ebben a versben a héber szöveg és az Alexandriai fordítás között eltérés van. 1 E kifejezésre nézve v. ö. Zsid. 1,3: éxá&ioev év ôeÇiâ xrjs /xeyakoawijs év inprjXoïç. — U. o. 8, 1 : xov ftgóvov xrjç /ueyaÀcooforjç év roîç ovoavoîç.
