Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)
Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei
A héber szöveg így hangzik : «Ámde Jahve azt mondotta nekem, Vesd azt a fazekas elé, A dicső bért, amelyre engem becsültek ! Erre vettem a harminc ezüstöt És az Úr házába, a fazekas elé vetettem». Ezzel szemben az Alexandriai szöveg értelme a következő : «Ámde az Úr azt mondotta nekem : Helyezd el őket (a harminc ezüstpénzt) az ércolvasztóba, És meglátom majd, hogy méltó dolog-e, Ahogy engem ők megbecsültek? Erre vettem a harminc ezüstöt És az Úr házába, az ércolvasztóba vetettem». Az Alexandriai fordítás líi"' (fazekas) helyett valószínűleg a pyp (olvasztó) szót olvashatta ; igy vitte bele a szövegbe a ^coramfetoi’ (ércolvasztó) fogalmát. A Targum és a Pesittha fazekas (iST1) helyett kincstár-rót (TTlit) beszél. Szent Máté idézete a héber szöveghez áll legközelebb. Jer. 18, 1—6. előadja, hogy a próféta az Úr parancsára lement a fazekas házába, aki éppen edényt készített a korongon ; ha nem sikerült az edény, újra nekilátott és más edényt alakított belőle, amint éppen jónak látta. Az Úr ezzel a példával arra figyelmeztette a prófétát és általa a választott népet, hogy Ő teljes szabadsággal rendelkezik a nemzetekkel és korlátlanul intézi sorsukat. Szent Máté szövegébe Zakariás próféta gondolata illik bele. Zakariás 11, 12-ben a harminc ezüstpénzről beszélt, melyet a nép előkelői a próféta-pásztornak megszégyenítő bérül fizettek sok fáradozásáért (1. Mát. 26, 15.) ; ezt a pénzt ő az Úr parancsára megvetéssel a fazekas elé veti. A Zakariásnál leírt szimbolikus cselekedetnek az evangélista szerint tipikus jellege volt : a harminc ezüst a Messiás elárultatásának vérdiját előképezte. Így megrendítő tipikus párhuzam támad a Zakariásnál említett szimbolikus próféta-pásztor és az Úr Jézus között. A próféta-pásztor munkáját a nép vezetői semmire sem becsülték, Jézus mérhetetlen szeretetét, nagy fáradságát a főpapok és az írástudók csak gyűlölettel viszonozták és az árulónak harminc ezüstöt utaltak ki, mely vérdíj végre is a fazekas kezébe került. Jeremiás próféta más tárgyról beszél : az Úr korlátlan hatalmáról, amellyel ő a nemzetek sorsát intézi. Erről a gondolatról az evangélium ezen a helyen nem beszél. De miért idézi Szent Máté Zakariás szavát Jeremiás próféta neve alatt? Ez a nehézség egyaránt foglalkoztatta már a régi és az újabb magyarázókat. AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 109
