Theologia - Hittudományi Folyóirat 11. (1944)

Pataky Arnold: Az evangéliumok ószöv. idézetei

AZ EVANGÉLIUMOK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI

107

29. A világ végét megelőző félelmetes természeti tüneményeket Szent Máté olyan apokaliptikus közhelyekkel írja le, amelyeknek első szentírási forrása Íz. 13, 10; 34, 4. apokaliptikus leírása, lzaiásnál a Babilonra illetve az Edomra váró isteni ítéletről van szó. Ezeket az apokaliptikus kifejezéseket már Jóéi 3, 3. 4. (LXX Vulg. 2, 30. 31.) is átvette. V. ö. az 1. század végéről való apokrif Báruk-apokalipszis 20, 1 ; 36, 9-t és a nála valamivel fiatalabb Ezdr. IV. 10, 25. 26 ; 11,26-t. Ott is állandóan visszatér az «azonnal» fogalom. V. ö. Mk. 13, 21. sk. ; Luk. 21, 25.

30. (V. ö. Jel. 1, 7.) Az Emberfia eljő az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. A gondolat Dán. 7, 13. 14-re emlékeztet, de mfg a prófétánál az Emberfia az Isten választott népe a Messiással ideális egységbe olvasztva, aki a világbirodalmak bukása után átveszi az Ősöregtől (az Istentől) a hatalmat, az evangéliumban az Emberfia a világltéletre eljövendő Jézus Krisztus. V. ö. Mk. 13, 26; Lk. 21, 27.

31. A harsonaszó és az ég négy szélére (a négy világtájra) szétszórt választottak összegyűjtése szintén apokaliptikus közhellyé lett a végső időknek a leírásában. Zak. 2, 6. ex rö>v reoadgcov ávéficov rov ovgavov kifejezéssel a babiloni fogságba szétszórt zsidóság összegyűjtéséről beszél. V. ö. Mk. 13, 27.

39. Az Úr Jézus Noéra és a bárkára (Móz. I. 7, 7.) céloz, amikor a világítélet előtt élő emberiség könnyelmű gondtalanságáról beszél : amint Noé kortársaira semmi hatással sem volt az épülő bárka és a szent pátriárka intő szózata, úgy a világítélet előtt élő bűnösöket sem fogják megtérésre buzdítani a nagy ítélet előjelei.

A 25. fejezet utolsó részében (31—46. v.) a végítélet leírását olvassuk, ahol az örök Bíró az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása vagy ezek elmulasztása szerint szabja ki a jutalmat vagy a büntetést. Az utolsó (46.) vers Dán. 12, 2-re emlékeztet : «És ezek örök büntetésbe mennek, az igazak pedig örök életbe». Dániel könyvének idézett helye (TM, LXX és Theodotion) szintén örök életről és örök gyalázatról beszél. Szorosan vett idézetről azonban nincsen szó.

6. — Az Úr Jézus kínszenvedésének a leírásában aránylag kevés az ószövetségi idézetek száma.

26, 15. szerint Júdás vérdíja harminc ezüstpénz volt. Zak. 11, 12-ben ezt a bosszantóan csekély bért ítélik meg a zsidó nép előkelői a gondos próféta-pásztornak az ő sok fáradozásáért. Harminc ezüst pénz volt a jóvátételi összeg az idegen rabszolgáért, akit valakinek a bikája felöklelt. (Móz. II. 21, 32.) Szent Máté a Zakariásnál olvasható szimbolikus cselekedetnek előképes értelmet ad : Jézus árulójának a zsidó papi fejedelmek szintén harminc ezüst pénzt ítélnek meg.

26, 31-ben, az utolsó vacsorán az Úr Jézus yéyganxai yág bevezetéssel kifejezetten, bár szabadon idézi a Zak. 13, 7-ben olvasható szavakat : «Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai». (V. ö. Mk.