Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 379 hikai világunkban való bemutatkozásának leírása a hittudomány örök feladata és egyben problémája. A hittudományos feldolgozás gyökere és forrása az isteni kinyilatkoztatás. Szerepet játszik ezenfelül a kegyelmi élet egyes jelenségeinek belső tapasztalása is. A kifejezés nyelvét, a feldolgozás eszközeit, az elhelyezés eszmevilágát azonban a kor bölcseletéből, illetőleg általában kultúrájából és világszemléletéből meríti. Különbözik egymástól a román (latin), germán és magyar misztika nyelve, stílusa és kifejezési apparátusa. Sőt ugyanannak a román, vagy germán misztikának sajátos jellege van a különböző korok szerint is. Éppen ezért eleve meddőségre van kárhoztatva az a kísérlet, amely például magyar földre akar egyszerűen átmásolni egy idegen misztikát. A magyar olvasó nem érti meg és még gyakrabban félreérti Nagy Szent Teréz írásait, de visszhangra találnak lelkében a misztikus Prohászka gondolatai és lerögzített élményei. A teológiatörténetnek nagy érdeklődésre számot tartó fejezete az a munka, amely felkutatja az ókeresztény irodalomban a keresztény tökéletesség eszméjét, ezzel kapcsolatban rámutat a kinyilatkoztatásnak állandó és mindig egyugyanazon alapjára, továbbá arra a nyelvi, kifejezési, rendszerezési apparátusra, amelyben az író felhasználja kora gondolkodását a kinyilatkoztatás és kegyelmi tapasztalás anyagának rendszeres felépítéséhez. Békés Gel- lért erre a munkára vállalkozott, amikor kidolgozta a keresztény tökéletességnek Alexandriai Szent Kelemen írásaiban megtalálható eszméjét, aki a hittudomány története folyamán először írt erről a tárgyról. A szerző szorosan tartja magát Szent Kelemen szövegeihez, amelyeket elismerésre méltó gondossággal, kitűnő hozzáértéssel és helyes módszerességgel elemez és magyaráz. Soha nem jár el önkényesen. Amikor megrajzolja Szent Kelemen alapján a tökéletes keresztény, a gnósztikus képét, az őskeresztény író eredeti elgondolását nem rajzolja el, nem hamisítja meg, hanem nagy körültekintéssel, a ma sokszor idegen és nehezen hozzáférhető gondolatmenetet több oldalról megvilágítva, teljes hűséggel adja vissza. A nem kis fáradsággal járó alapos munka sok értékes tanulsággal jár. Már Szent Kelemennél, tehát a III. század elején a szemlélődéshez kapcsolódik a misztikái élet. A szerző pontosan körülírja, hogy mit kell a szemlélődésnek sokszálú, sokarcú fogalmán érteni. Az erkölcstudomány számára értékes adat, hogy már Szent Kelemen alapgondolata szerint a keresztény élet és a keresztény tökéletesség az örök Logos-hoz, az Atya Képéhez, az emberré lett Igéhez való mind teljesebb hasonlóvá-levés. Békés finom fogással dolgozza ki Szent Kelemennek a platonikus-hellenisztikus eszmevilággal való kapcsolatát. Tanulságos részleteiben szemlélni, hogy hogyan szól Szent Kelemen a hellenisztikus bölcselet nyelvén és hogyan ad a platonikus fogalmaknak keresztény tartalmat. A teológus Békés munkáját olvasva örül annak, hogy hozzáférhetővé vált a keresztény tudományos múlt egy eddig nem ismert része és egyben a szisztematikus gondolkodás számára többirányú indítást kap. A tudós szerző nagy szolgálatot fog tenni a hittudománynak, ha most bemutatott kitűnő kutató munkáját tovább is folytatja. Ibrányi Ferenc.
