Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
a kényszernek csak nevelő szerepe van. Hogy kinek kezében legyen és milyen politikai formában valósuljon meg ez a kényszerítő hatalom, nem dönti el.1 Az államok fölött jelenleg nincs olyan kényszerítő erővel bíró alakulat, amely biztosítani tudná a jog valóraváltását s míg elméletben és gyakorlatban elfogadjuk a korlátlan állami szuverenitás tanítását, addig a nemzetközi igazságosságot megvalósítani törekvő intézmények léte és működése mind az államok önkéntes hozzájárulásától függ. A nemzetközi igazságosságnak éppen a társadalmi igazságossággal való egybevetése és annak analógiájára történő értelmezése világítja meg, hogy a nemzetközi igazságosság megvalósulása is legtöbbször a szociális igazságosság módjára történik. Az általános elégületlenség sa kirobbanásra váró erők fenyegetése kényszerítette mindig az embereket arra, hogy a társadalomban a szociális igazságosság megvalósításának útjára lépjenek. Viszont ugyancsak a történelem tanulsága bizonyítja, a természetjogi és erkölcsi elveket megtagadó forradalmi változások sohasem hoztak létre az igazságosságnak valóban megfelelőbb új rendet. A társadalom természetes élniakarása és a minden akadályt fel- döntő elégületlenség bizonyult a szívtelen és önző jogtiprást leginkább megbosszuló tényezőnek. A nemzetközi életben is az igazságtalan állapotok nyomán keletkező általános elégületlenség vezet odáig, hogy az embereket fegyveres eszközök használatára is kényszerítse a fennálló helyzet megváltoztatása céljából. A háborúk is kényszerű és szomorú eszközei a nemzetek élni- akarásának és ez a magyarázata, hogy az emberek inkább vállalják a szen- vedésthozó háborút, mint az igazságtalan békét. A nemzetközi élet mai viszonyai között a jog mellé szükséges erőt nem egy világállam szervezete, hanem minden nemzetnek a saját ereje biztosítja s mivel nincs végrehajtó erővel rendelkező hatalom, ez a helyzet a népeket az önhatalmú bíráskodásra kényszeríti. A valóságban tehát a nemzetközi igazságosság harc és küzdelem által valósul meg.1 2 Helytelen lenne azonban az a következtetés, mintha az életnek és a tiszta természetnek egyetemes törvénye lenne a harc és a jog kötelező erejének alapja csak a nyers erőszak lenne. Ha meg akarjuk keresni ebből az állapotból a helyes jogi rend felé kivezető utat, akkor előbb fel kell tárnunk okait is. A természetben megnyilvánuló harc analógiájára nem lehet hivatkozni, ott ugyanis szabadon érvényesülnek a természet törvényei, amelyek nyomán gyakran pusztulás jár. S bár az emberben ez a küzdelem benyomását keltheti, valójában ott nem beszéhetünk harcról vagy békéről. Béke csak az ember világában lehetséges s a közös életben azáltal jön létre, hogy valaki követi és szabadon megvalósítja a közösség javát. Nem a törvényhez való egyoldalú ragaszkodás vagy külső kényszer, hanem az egyéni lélek harmóniája és az 1 I—II. 90, 3 ad 2. 2 Arra is lehet gondolni, hogy egy, az államok felett kényszerítő erővel rendelkező hatalomnak az ellenkezőkkel szemben való eljárása legalább is olyan küzdelmekkel és nehézségekkel járna, mint a mostani háború. A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 373
