Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
PÉTERFFY GEDEON értelem munkája nyomán valósul meg a béke a világban. Pusztán értelmi úton, a tiszta természet állapotát tekintve, nem is találunk semmit, ami az embereket egymással szükségképpen szembeállítaná. A szellem egyesit, de válaszfalat az anyagi tényezők emelnek az emberek közé, mert az anyagban van a bomlás, széthullás elve. S bár eredetileg a természet törvénye nem lehet a harc, mégis tudnunk kell, hogy maga az emberi természet is változékony, ezért életét szabályozó törvénye is módosulhat. Az emberi természet különböző állapotainak tekintetbevétele mutatja, hogy az igazságosság és jog elvont eszméje más és más módokon valósul meg a természet és az ember különböző állapotai szerint. Ha nem akarjuk összetéveszteni a lehetőségeket az adottságokkal, akkor nemcsak azt kell tekintetbe vennünk, hogy általában mire árul el hajlandóságot az emberi természet, amiben törvényszerűsége megnyilatkozik, hanem arra is gondolnunk kell, hogy maga az emberi természet is változást szenvedhetett.1 A természet különböző állapotait kell tekintetbe vennünk, ha meg akarjuk érteni, hogy míg a tiszta ész elgondolása a béke és harmónia megvalósításának lehetőségét mutatja, mostani állapotunkban a harc, mint a természet törvénye mutatkozik meg. A bölcselő ész csak sejtésekre van utalva ezen a téren és a tudomány nem tud mást megállapítani, mint hogy az ember sorsában valami tragikus változás következett be, aminek büntetés jellege van. Csak halvány nyomai tűnnek fel annak,* amit hitünk tanít, hogy ennek a kettősségnek és tragikus ellentétnek oka az eredeti bűnben keresendő. Az ember természetének békés harmóniáját ez rontotta meg és indította el a küzdelmek sorát a világban. Ezért nincs béke és innen ered az a sok tragikus feszültség és ellentét, amit csak kényszerítő erővel lehet lefogni vagy elsimítani. Az igazságosság megvalósulása ezért nem követi mindig az értelmi belátás útját, hanem megzavarja az ösztönös természet törvénye. Az értelem szava azt mondja, hogy a nemzetközi közjó olyan érték, amelyben minden tag megtalálhatja arányosan a maga javát. A tiszta természet nem is állítja egymással ellentétbe a fajokat, hanem a valóságban a részleges javak önző módon történő előtérbe tolása eredményezi ezt.1 2 3 így mondhatjuk magának Szent Tamásnak szavaival, hogy a rendetlen kívánság, az ösztönös küzdelem a bukott természet törvénye. Ami az ösztönös életet követő természet világában, mint természetes jelenség mutatkozik, ugyanaz a törvény- szerűség az ember világában, mint a helyes rendtől való eltérés ítélendő el. Az ember természetének az lenne a törvénye, hogy az értelem útmutatását kövesse, de mivel eltért Istentől és a helyes rendtől, azért az isteni igazságosság büntetése, hogy az embert a nála alacsonyabb érzéki természet vonzásának, törvényének szolgáltatja ki.4 1 Horváth : A természetjog rendező szerepe, 31—32. o. 2 C. gent. IV. 52. 3 Horváth : Társadalmi átalakulások és a természetjog, 23., 25., 39. o. 4 «Sic igitur sub Deo legislatore diversae creaturae diversas habent naturales inclinationes, ita ut quod uni est quodammodo lex, alteri sit contra legem ... Est ergo hominis lex, quam sortitur ex ordinatione divina, secundum 374
