Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
372 PÉTERFFY GEDEON ember és a földi közösségek felett álló normáknak az elfogadásával lehetséges. Az új természetjogi iskola abban téved, hogy csak a népek és fajok életéből és vitális igényeiből akarja kiolvasni a helyes jogot. A logikai úton levezetett, racionalisztikus jogi eszme pedig üres és nem nyújt elég tartalmat ahhoz, hogy az élet minden konkrét helyzetében eligazítást nyújtson. Éppen a nemzetközi jognak van a legnagyobb szüksége arra, hogy benne a helyes jog öltsön testet, mert a nemzetközi jog az önálló államok függetlenségének elismerése mellett természeténél fogva «tökéletlen»,1 érvényesülésének igazi benső garanciáját nem a szankciók politikától elválaszthatatlan rendszerének kiépítésétől, hanem az igazságosság megvalósítására irányuló fenntartás nélküli törekvéstől lehet várni. A jogi rendezés, az igazságosság megvalósítása tehát állandó feladatot, az örök eszmékhez való igazodást jelent.1 2 A szóhasználat gyakran felcseréli az igazságot az igazságossággal nyilvánvaló jeléül annak, hogy az igazságosság rendjében is érvényesülni kell az igazság eszmei tartalmának, mely ebben az esetben az állandóan változó konkrét helyzetnek a jogi eszmével való megfelelőségét jelenti. A nemzetközi jog területén van legnagyobb szükség egy fensőbb rendhez való alkalmazkodásra, mert a megújulást a történeti tapsztalat szerint egy elavult és igazságtalanná vált rendben csak a természetjog biztosíthatja. Amint a nemzetközi jog átalakulásainak kríziseiben mindig láthatjuk, a természetjoghoz való állandó visszatérés bizonyítja, hogy az igazságosság és jog eszméjének nemcsak metafizikai megalapozottsága, hanem történelemalakító ereje is van. Viszont, ha a mai nemzetközi élet el is jutott az igazságosság követeléséhez, mint erkölcsi igényhez, meg kell találnia azokat az erőket is, amelyek az igazságosság érvényrejuttatásához múlhatatlanul szükségesek. A jognak kísérője a kikényszeríthetőség és bár a kényszer nem tartozik közvetlenül a jog lényegéhez, az igazságosság megvalósítása a mi világunkban kikényszerítés útján, az erő érvényesítése által történik. A nemzetközi életben különösen szembeötlő az az igazság, hogy a kényszer állandó kísérő jelensége a bűnös ember világa jogának. Örökre igaz és időszerű Pascal mondása : «az igazság hatalom nélkül tehetetlen, a hatalom igazság nélkül zsarnoksággá lesz. Az igazság erő nélkül nem létezhetik, mert gonosz emberek mindig vannak ; az erő igazság nélkül önkénnyé válik. Tehát az igazságnak és az erőnek együtt kell Ienniök ; ehhez pedig az szükséges, hogy az igazság egyúttal erős is legyen, az erő viszont párosuljon az igazsággal». Az életben, sajnos, ez nem mindig valósul meg, és ezért sokak előtt úgy tűnhetik fel, hogy a jog önmagában véve gyenge és az erőszak az igazi irányító és rendező hatalom. Szent Tamás a törvényekről szólva vallja a jog megvalósításához nélkülözhetetlen kényszerítés szükséges voltát, bár a tomista felfogás szerint 1 «Das Völkerrecht ist nicht nur gegenwärtig, sondern wesensmäßig ein «unvollkommenes» Recht. Würde es nämlich einmal, gemessen am Maßstabe des modernen staatlichen Rechts, vollkommen werden, dann wäre es nicht mehr Völkerrecht, sondern Weltbundesstaatrecht » Verdroß : Völkerrecht. Berlin, 1937. 48. o. 2 Verdroß : i. m. 39. o.
