Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
362 PÉTERFFY OEDEON ennek kell megnyilvánulni. A legáltalánosabb meghatározás szerint a közjó a magánjavakkal szemben egyetemes valóság, általános érték a részlegesekhez viszonyítva.1 Szent Tamás érték helyett inkább célról beszél és az 6 nyomán mondhatjuk, hogy a közösség összetartó erejét jelentő egyetemes értéket, az általa is annyiszor említett bonum commune alapját nem lehet másban keresni, mint a közös célban. Ha két ember egyesül, akkor mindegyiknek le kell tenni öncélúságát abban a pontban és irányban, ahol új közös céljuk van. A tapasztalat is azt igazolja, hogy egyes dolgok célja csak az egyesülés, a másoktól való függés keretében valósulhat meg tökéletesen. Amitől az egyes részek java, boldogulása függ, az a közös jó és ez csak az egyes részek szabályos egyesüléséből, kölcsönös egymásrahatásából alakul ki. Az ember világában az államhatalom tartja szem előtt ezt a közös célt és ennek erejével hajtja szolgálatába az embereket. Hogy az államról, mint szuverén társaságról beszélhetünk, annak alapja éppen az, hogy az állam céljában találhatják meg a tagok törekvéseiknek kielégülését. Az állami szuverenitásnak befelé éppen az adja meg az értelmét, hogy semmilyen magánjó nem állítható egy sorba érték szerint a közjóval és az állam biztosítja a társadalmi rend és közös jólét őrzésével az egyesek boldogulásának feltételeit. Az egyes államok természetüknél fogva mint tagok állanak egymás mellett és mint részek illeszkednek be egy nagyobb közösségbe, amelynek egyetemesebb célja és minden részleges értéket magában foglaló közös java van. Hogy van ilyen egyetemes érték az egyes államok célja fölött, az nyilvánvaló, ha gondolunk az állami szuverenitás korlátáira. Amint befelé az állami szuverenitás korlátlan gyakorlását határok közé szorítja egy más rendbeli érték, a tagok önértékének a tisztelete, úgy kifelé korlátokat emel eléje a nemzetközi közjó. Hogy az állam tökéletes társaság, az csak annyit jelent, hogy saját céljainak rendjében rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel célját megvalósíthatja. Viszont, hogy ezt elérhesse, ahhoz még egyetemesebb feltételeknek kell megvalósulniok. Delos meghatározása szerint a nemzetközi közjó az állami funkciók véghezviteléhez szükséges politikai és szociális feltételeket tartalmazza és mint ilyen, a természet rendjében van adva, alapja az államok szerves egységét jelentő közösségnek.1 2 A nemzetközi közjó tehát mint egyetemes cél áll az állami közösségek célja felett. A nemzetközi életre is alkalmazni lehet azt a megállapítást, hogy 1 Horváth Sándor O. P. : A természetjog rendező szerepe. Budapest, 1941. 50. o. 2 «Le Bien commun international comprend toutes les conditions sociales et externes de la prospérité des Etats particuliers. La nécessité qui oblige chaque Etat à recourir au Bien commun international est donc une nécessité naturelle, imposée à tout Etat par la fin qu’il doit poursuivre ... elle est une nécessité de droit, apte à fonder des devoirs juridiques et moraux. 11 emporte d’en bien dégager la notion car le Bien commun international fournit à la communauté internationale son principe d’ordre et d’organisation, l’idée-mére de la société organique des Etats» Delos: i. m. 301. o.
