Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
Szemle A rezervációk szigorítása a javadalombetöltéseknél. A «Theologia» idei 2. számában vázoltuk azokat a döntéseket, amelyek megjelölik a Szentszéknek a javadalombetöltés terén követett mind határozot- tabbá váló központosító gyakorlatát. Említettük, hogy különösen a Dataria Apostolica kíséri figyelemmel ezt a kérdést s amint a Vatikán törvénytárának legutóbb Budapestre érkezett száma (Acta Apostolicae Sedis, 1943, 5.) mutatja, ezen a téren a Dataria újabb döntést provokált. A döntés az 1435. kánon 1. §-ának 4. pontjára vonatkozik. A kánon szerint ugyanis, ha a pápa a javadalmast előlépteti vagy áthelyezi, az Így megüresedett javadalom betöltési joga a pápát illeti. «Nem egy egyházmegyei kúriában — mondja a Dataria Apostolica a S. Congr. Concilii-hez intézett előterjesztésében — állandó az a gyakorlat, hogyha valamely javadalmast a pápának előléptetésre vagy áthelyezésre előterjesztenek, a javadalmast birtokolt javadalmáról előbb lemondatják s az illetőt, mint javadalomnélkülit terjesztik elő előléptetésre a Szentszéknek, abban a meggyőződésben, hogy ezen az ütőn el lehet kerülni az előzőleg bírt javadalomra az 1435. 1. §. 4. pontjában megnyílt pápai rezervációt». A Dataria ezzel szemben úgy vélekedik, hogy a pápai rezerváció ebben az esetben is érvényesül, mert a régi javadalomról való lemondás «in fraudem reservationis apostolicae» történt, tehát érvénytelen. Ennélfogva a Dataria bíborosa — az egyházmegyék számára kötelező normát óhajtván teremteni — az ügyet a Szentatya elé terjesztette, aki a döntést a S. Congr. Concilii-ra bízta. A Congregatio döntése nemcsak tárgyánál, hanem jogászi okfejtésénél fogva is figyelmet érdemel. Felhozza a Congregatio, hogy már a régi jogban is volt ilyen tárgyú törvény, V. Pál pápa ugyanis 1609. évi «Jam dudum»-kezdetű konstituciójában kimondotta, hogy a javadalomról való lemondás semmis, ha «in fraudem reservationis apostolicae» történik. Hivatkozik a Congregatio Lotterius-ra (De re beneficiaria, lib. Il, q. 27, n. 38 ss.), aki V. Pál konstituciója alapján megállapítja : ha valaki lemond javadalmáról, hogy valamely megüresedett plébániát elnyerhessen, lemondása semmis s ha a plébániát elnyeri, előző javadalma rezerválnak tekintendő. Idézi a Congregatio Riganti nézetét is (Commentaria in Regulas Concellariae Apostolicae, nn. 1—5.), aki V. Pál konstituciója nyomán általánosságban minden olyan «malitia»-t érvénytelenítőnek minősít, amely az ú. n. incompatibilis javadalmak elnyerése előtt a korábbi javadalomról való lemondásban nyilvánul meg s következménye23*
