Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Papp Imre: Erkölcs és vallás viszonyának problematikája
356 KONTOR LAJOS képen a régi javadalom elvonatik a pápai rezerváció alól. Ilyen esetekben -— folytatja Riganti —, a pápai rezerváció beállásához csupán annyi szükséges, hogy a javadalomról való lemondás az elnyerni szándékolt (ü. n. incompati- bilis) javadalom megüresedése és betöltése közötti időben történjék, mégha a lemondás jóhiszeműen s nem a pápai rezerváció bekövetkezte elhárításának szándékával történt is. A «fraus» fennforgásának bebizonyítására nincs is szükség, mert elegendő a tények beállása és együttessége. Ezek a tények : 1. a lemondó- nak az incompatibilis javadalom megüresedéséről való tudomásszerzése, 2. az incompatibilis javadalom elnyerése a régi javadalomról való lemondás után. Mindebből következik : a «fraus» ilyen esetekben obiective szemlélendő s nem kell figyelemmel lenni arra, hogy a lemondó részéről a «malitia subiec- tiva» és a lemondással kapcsolatban a «fraudolenta intentio» subiective megnyilvánul-e. A «fraus» fennforgásának ilyetén vélelmezése mindig helytálló, ha a javadalmas valamely incompatibilis javadalom megüresedése idején saját javadalmáról lemondott s utána a javadalmat elnyerte. Ilyen kapcsolat eseteiben a «fraus» eo ipso mindig fennforog, anélkül, hogy a lemondó malitiosus szándékát kutatni kellene. így állott a dolog a régi jog uralma alatt, kérdés azonban — mondja a Congregatio — érvényesek-e ezek a jogszabályok ma? Az 1435. kánon 1. §. 4. pontja ugyanis minden javadalmat rezerválnak deklarál, amelyre a pápa személyesen vagy megbízottja által a következő esetek egyikében «ráteszi a kezét» : ha a pápa a javadalmast előlépteti vagy áthelyezi, javadalmától megfosztja. Ebből a szövegezésből első olvasásra az következtethető, hogy esetünkben az apostoli rezerváció eshetősége nem forog fent. A régi javadalomról az Ordinarius előtti és általa elfogadott törvényszerű lemondás ugyanis azt a látszatot kelti, hogy a cselekmény jogilag kifogástalan és a pápai rezervációt azon az alapon kizárja, hogy az incompatibilis javadalomra előléptetendő vagy áthelyezendő pap e javadalom betöltése idején előző javadalmának már nincs birtokában. A körülményekből azonban nyilvánvaló, hogy a régi javadalomról más javadalom elnyerése céljából való lemondás «in fraudem legis» történt, ameny- nyiben a lemondás olyan nehézséget teremtett, amely akadályozza a pápát jogának gyakorlásában, már pedig a ejraus» és a «dolus» a jog közismert rendelkezéseiből következően senkinek hasznára nem válhatik. Ezenkívül az említett 1435. kánon 1. §-ának 4. pontja (minthogy a régi jogban megteremtett apostoli rezer- vációkat lényegükben áthozza az új jogba s azokat megerősíti) a 6. kánon 2. és 3. pontjai értelmében a régi jog szerint értelmezendő. Ha pedig kétséges, hogy az új jogszabály a régi jogtól eltér-e, a régi jogtól nem szabad eltérni (4. pont). Annál is inkább, mert ebben a kérdésben a Dataria Apostotica állandó gyakorlatában ez az álláspont nyilvánul meg, amit a 20. kánon szerint ebben az esetben törvényes szabálynak kell tekinteni. Végeredményben — mondja a Congregatio 1942 december 12-én kelt döntése — a javadalomról «in fraudem reservationis apostolicae»-va!ó lemondás az új jog szerint is tilos s a javadalom rezervált marad. Kontor Lajos.
