Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
30 SZÖRÉNYI ANDOR bújik a felelősség alól, mikor ugyanabból a szövegből azt is kiolvassa, hogy mágikus volt, meg azt is, hogy a szerzők maguk ebben a mágikus erőben nem hittek. És így lehetséges az is, hogy nem sokkal az idézett hely után azt írja, hogy az átok : «eredetileg nem függ Jahvétól»,1 de már a következő oldalon minden megszorítás nélkül azt mondja : «Maga az átokmondás nincs függő viszonyban Jahve hatalmától».1 2 3. Hempel nagyon kevés új érvet tud fölhozni a mágikus eredet igazolására. Utal arra, hogy a régi izraelita titkos erőktől látta körülvéve a maga és népének életét és a természet különböző megnyilatkozásait. Hivatkozik a Móz. I. 3, 14. 17 ; 9, 26 ; 49, 2 kk. ; Józs. 6, 26 ; Kir. 1. 16,34-re. Ezeken a helyeken elmondott történések mind úgy szerepelnek, mint az áldásnak és átoknak következményei.3 És ebben körülbelül igazat is mond Hempel, de ha a Szentírás említett helyein elbeszélt események egy bizonyos áldásnak vagy átoknak következményeiként jelennek is meg előttünk, azért még nem lehet «geheimnisvolle Macht»-ról beszélhi, nem lehet arra következtetni, hogy a hatóerő mágikus eredetű lett volna, főleg nem akkor, ha — mint az idézett helyeken — erkölcsileg rossz cselekedeteknek Isten által történt megbüntetéséről van szó. Hogy azután Hempel azt állítja, hogy e titkos erőket «Jahve fölhasználja az ő akaratának keresztülvitelére»,4 az már nem más, mint egyéb keleti — főleg asszír-babiloni — népek mitologikus vallásának és elképzelésének átvitele a Jahve-vallásba, melyet tudományosan megalapozni nem lehet, de meg sem próbál ! Ott, ahol pl. Babilonban, az összes istenek, sőt maga a főisten, Marduk is alá van vetve a fátumnak, s így a hit szerint az áldásnak és átoknak is, ott lehet beszélni arról, hogy véges hatalmú istenek különböző, tőlük független, nekik alá nem vetett titkos erőket próbálnak igénybe venni szándékaik keresztülvitelére, de a mindenható, mindeneket teremtő, az egész világ felett álló természetfölötti örök Isten — és az Ószövetségben ez Jahve ! — miért szorulna rá ilyen «segítségre» ? ! Mágikus cselekményeket («Zauberhandlungen») lát Hempel az áldást vagy átkot kísérő különböző gesztusokban : a kézrátételben, a 1 I. m. 304 old. 2 Az áldásnak és átoknak az erkölcsi törvények szabnak határt — mint láttuk — és éppen ez a felfogás vezetett bizonyos tragikus lelki konfliktusokra az Ószövetségben, amikoris fölébredt az ártatlanul szenvedő ószövetségi ember lelkében a súlyos probléma, miért kell neki szenvednie, tehát Isten átkát viselnie, mikor nem szolgált reá s miért megy jól a sora az istentelennek, ki pedig Isten átkát érdemelte ki gonoszságaival? A szenvedések éjszakájábán vándorló izraelita ember lelkében fölmeredező «miért»? éppen ezért is okozott oly súlyos lelki vívódásokat a Jób könyve szerzőjének, vagy a 37 ; 39 ; 49; és 73. zsoltárnak. 3 Die isr. Anschauungen . . ZDMO NF 4 (1925), 22 old. 4 Die isr. Anschauungen . . ., ZDMG NF 4 (1925), 23 old.
