Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
ÁLDÁS ÉS MÁOIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 31 kopjafölemelésben, csókban, köpésben stb.1 De ezek csak akkor volnának varázscselekmények, ha a szent szöveg szerint ezek a cselekmények okoznák a jelzett áldó vagy átkozó hatást. De erről szó sincs a Szentírásban. A csók, a kézrátétel stb. egyrészt általános emberi gesztusok, melyeknek a különböző korokban, különböző népeknél más és más jelentősége van és volt, de még ugyanazon vallásban is az egyes alkalmaktól függ e gesztusok jelentősége és értelme és éppen ezért nem lehet az összehasonlító vallástörténelem adatait minden további nélkül az ószövetségi vallásra alkalmazni. Utal Hempel a Móz. 1. 12, 3-ra, s e hellyel kapcsolatban azt állítja, hogy «a megáldottnak vagy megátkozottnak a neve is hordozója a varázserőnek. Ábrahám nevével áldatnak meg a föld minden nemzetségei».a De a névnek, a héber «sém»-nek igen sokféle jelentése lehet, igen sokszor jelzi magát a személyt, az embert is. Tehát még ha a szent szöveg azt mondaná is az idézett helyen : «a te nevedben megáldatnak a föld összes népei», akkor sem lehetne azt állítani, hogy Ábrahám neve a «varázserő hordozója». De Móz. 1. 12, 3-ban nem is szerepel a «són», hanem «bekâ* áll : tebenned megáldatnak ... És hogy ebben az értelemben sem lehet e formulában mágikus hatóerőt keresni, arra a már mondottakon kívül elég legyen hivatkozni az egyáltalában nem konzervatív B. Jacob Genesis kommentárjára, ahol a nevezett szerző még csak távoli utalást, semmi fajta nyomot sem lát titkosan működő erőkre.1 * 3 Móz. I. 27-ben is mágikus karaktert vél fölfedezhetni Hempel. Szerinte a halála előtt álló Izsák csak azért adhat egy áldást, mert azzal tulajdonképen saját életerejét adja át jiának Jákobnak. Ezért eszik előzőleg, hogy ezáltal több átadni való ereje legyen. «Hogy ezenkívül a haldoklónak a csókja is meg van említve, az ugyanabba az irányba mutat, mert a csók természeténél fogva nem más, mint az életerő közlésének egyik formája.»4 Feltűnő Hempel szerint az is, hogy az áldás után Izsáknak van ereje ahhoz, hogy egy átkot még elmondjon Ézsaura. Ez szerinte jele volna annak az ősi kánaáni elgondolásnak, melyet egyébként még őszerinte is csak ezen az egy helyen fedezhetünk föl az Ószövetségben, mely szerint az embernek két lelke van, s Ézsaunak a «rossz lelkét» adja át Izsák.5 De ezt a felfogást Hempel szerint nem szabad «skematikusan» minden helyen keresztülerőszakolni, elegendő az, hogy ebből az egy helyből megállapíthattuk : az Ószövetségben ez a hit, ez a felfogás is megtalálható. Ami Hempel első állítását illeti, arra részben fent már megfeleltünk. Különösképen rá kell azonban még mutatnunk arra, 1 Die isr. Anschauungen ..., ZDMG NF 4 (1925), 24 old. és Gebet und Frömmigkeit..., 1922, 10—11 old. 3 Die israel. Anschauungen ..., 31—32 old. 3 Das erste Buch der Thora Genesis, 1934, 337—38 old. * Die israel, Anschauungen... 49 old. 1 Die israel. Anschauungen ... 49 old.
