Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben

ÁLDÁS ÉS MÁOIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 31 kopjafölemelésben, csókban, köpésben stb.1 De ezek csak akkor volná­nak varázscselekmények, ha a szent szöveg szerint ezek a cselekmények okoznák a jelzett áldó vagy átkozó hatást. De erről szó sincs a Szent­írásban. A csók, a kézrátétel stb. egyrészt általános emberi gesztusok, melyeknek a különböző korokban, különböző népeknél más és más jelentősége van és volt, de még ugyanazon vallásban is az egyes alkal­maktól függ e gesztusok jelentősége és értelme és éppen ezért nem lehet az összehasonlító vallástörténelem adatait minden további nélkül az ószövetségi vallásra alkalmazni. Utal Hempel a Móz. 1. 12, 3-ra, s e hellyel kapcsolatban azt állítja, hogy «a megáldottnak vagy megátkozottnak a neve is hordozója a varázserőnek. Ábrahám nevével áldatnak meg a föld minden nemzetségei».a De a névnek, a héber «sém»-nek igen sokféle jelentése lehet, igen sokszor jelzi magát a személyt, az embert is. Tehát még ha a szent szöveg azt mondaná is az idézett helyen : «a te nevedben megáldatnak a föld összes népei», akkor sem lehetne azt állítani, hogy Ábrahám neve a «varázserő hordozója». De Móz. 1. 12, 3-ban nem is szerepel a «són», hanem «bekâ* áll : tebenned megáldatnak ... És hogy ebben az értelemben sem lehet e formulában mágikus hatóerőt keresni, arra a már mondottakon kívül elég legyen hivatkozni az egyáltalában nem konzervatív B. Jacob Genesis kommentárjára, ahol a nevezett szerző még csak távoli utalást, semmi fajta nyomot sem lát titkosan működő erőkre.1 * 3 Móz. I. 27-ben is mágikus karaktert vél fölfedezhetni Hempel. Szerinte a halála előtt álló Izsák csak azért adhat egy áldást, mert azzal tulajdonképen saját életerejét adja át jiának Jákobnak. Ezért eszik előző­leg, hogy ezáltal több átadni való ereje legyen. «Hogy ezenkívül a hal­doklónak a csókja is meg van említve, az ugyanabba az irányba mutat, mert a csók természeténél fogva nem más, mint az életerő közlésének egyik formája.»4 Feltűnő Hempel szerint az is, hogy az áldás után Izsák­nak van ereje ahhoz, hogy egy átkot még elmondjon Ézsaura. Ez sze­rinte jele volna annak az ősi kánaáni elgondolásnak, melyet egyébként még őszerinte is csak ezen az egy helyen fedezhetünk föl az Ószövetségben, mely szerint az embernek két lelke van, s Ézsaunak a «rossz lelkét» adja át Izsák.5 De ezt a felfogást Hempel szerint nem szabad «skematikusan» minden helyen keresztülerőszakolni, elegendő az, hogy ebből az egy helyből megállapíthattuk : az Ószövetségben ez a hit, ez a felfogás is megtalálható. Ami Hempel első állítását illeti, arra részben fent már megfeleltünk. Különösképen rá kell azonban még mutatnunk arra, 1 Die isr. Anschauungen ..., ZDMG NF 4 (1925), 24 old. és Gebet und Frömmigkeit..., 1922, 10—11 old. 3 Die israel. Anschauungen ..., 31—32 old. 3 Das erste Buch der Thora Genesis, 1934, 337—38 old. * Die israel, Anschauungen... 49 old. 1 Die israel. Anschauungen ... 49 old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom