Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
318 ERŐSS ALFRÉD dedant, sive animis, sive corporibus iuvandis ; ac denique eosquoque^ qui casto sint connubio coniugati» (XII Pius). A Szentírás nemcsak arról tud, hogy az Egyház «Krisztus teste», hanem arról is, hogy ezt a titokzatos testet a Szentlélek élteti. Minden egyes megszentelt ember, mint Krisztus titokzatos testének tagja, de az Egyház közössége is a «Szentlélek temploma» Az inhabitatio Spiritus Sancti gondolata, akárcsak a Corpus Christi gondolata, gyakran szerepel a modern vallásos irodalomban. A pápai körlevél szerint Krisztus a Szentlélek által van bennünk. A további teológiai kérdés azonban azt kutatja, mikép lehetséges a Szentháromság titkának megsértése nélkül elgondolni a Szentlélekkel, s általában a Szentháromság személyeivel való személyes egyesülést és kapcsolatot (v. ö. Die persönliche Verbindung mit der Dreifaltigkeit, in Scholastik 1936, 370—395). Mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy «kizárólagos sajátja»-e az isteni Személynek az ilyen kapcsolat, mint pl. az inhabitatio. Petavius és Thomassin állították először az «inhabitatio propria» elméletét. A múlt században többen felújították ezt a felfogást (Passaglia, Schrader), mások ismét határozottan szembefordultak vele (Franzelin, Kleutgen, von Scházler). Középutat választ Scheeben (s nyomában Gutberiet), aki azt mondja, hogy az inhabitatio több mint puszta appropriatio, bár nem proprium. A kettő között kell tehát egy új fogalmat keresni a Szentlélek (s általában a Szentháromság személyeinek) a megszentelt lélekkez való bensőséges kapcsolatának megjelölésére. Ezt az álláspontot képviselte Galtier elutasító magatartásával szemben e sorok írója, míg Schauf dr. a szoros értelemben vett «inhabitatio propria» mellett tör lándzsát. A vita még nincs lezárva (v. ö. Schauf, Die Einwohnung des Hl. Geistes, 1941, 235 k.) s egyelőre a háborús körülmények miatt nem is vezethető le. Annál jelentősebb a pápai körlevél megfontolt s minden szót mérlegelő állásfoglalása e kényes kérdésben. «Profecto non sumus nescii, arcanae huic intelligendae explicandaeque doctrinae — quae circa nostram versatur cum Divino Redemptore conjunctionem, peculiarique modo circa Spiritus Sancti in animis inhabitationem — multa obstare velamina, quibus arcana eadem doctrina ob iquirentium mentis debilitatem quasi quadam caligine obvolvitur. At novimus etiam ex recta adsiduaque huius rei pervest igatione, atque ex variarum opinionum conflictu sententiaru mque concursu, si modo veritatis amor ac debitum Ecclesiae obsequium eiusmodi inquisitionem dirigant, pretiosa scatere atque exsilire lumina, quibus in sacris quoque id genus disciplinis profectus reapse habeatur. Non eos igitur improbamus, qui diversas vias rationesque ingrediantur ad tam altum attingendum et pro viribus collustrandum mirandae huius nostra- cum Christo coniunctionis mysterium. Verum- tamen id omnibus commune atque inconcussum esto, si a germana velint doctrina, a rectoque Ecclesiae magisterio non aberrare : omnem nempe reicendum esse mysticae huius coagmentationis modum, quo
