Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: XII. Pius pápa legújabb körlevelének jelentősége
XII. PIUS PÁPA LEGÚJABB KÖRLEVELÉNEK JELENTŐSÉGE 319 christifideles, quavis ratione ita creatarum rerum ordinem praetergrediantur, atque in divina perperam invadant, ut vel una sempiterni Numinis attributio de iisdem tamquam propria praedicari queat. Ac praeterea certissimum illud firma mente retineant, hisce in rebus omnia esse habenda Sanctissimae Trinitati communia, quatenus eadem Deum ut supremam efficientem causam respiciant.» A gondos dogmatörténeti kutatás kimutatta, hogy az Egyház liturgikus imáit bizonyos törvényszerűséggel az Atyához intézi «a mi Urunk Jézus Krisztus által». (Jungmann, Die Stellung Christi im liturgischen Gebet, 1925.) Valamelyes eltérés e szokástól csak akkor mutatkozik, mikor az arianizmus tévedése ellen a liturgikus szövegek erősebben hangsúlyozzák Krisztus istenségét. A kivételek azonban csak erősítik a szabályt, melynek hátterében az a dogmatikus igazság áll, hogy Krisztus Egyháza csak egy liturgiát ismer : Krisztus áldozatát. A kereszt- áldozat pedig, mely a szentmisében szentségi módon megjelenül, az Atyának bemutatott legtökéletesebb hódolat Krisztus által. Ebből egyesek arra következtettek — főkép a h lyt'.lenül értelmezett «liturgikus ima» túlbecslése révén — hogy stílszerűen minden imánkat kifejezetten az Atyához kell intézni «Krisztus által». Egy következő lépés (és itt kezdődik a tévedés) már oda módosítja a tételt, hogy csak az Atyához lehet imádkozni, de nem Krisztushoz, sem a Szentlélekhez. Ezt a tévedést ítéli el a Szentatya s külön kiemeli, hogy Krisztust is imádás illeti meg s ép ez a stílszerű a krisztusi világrendben, ha a Megváltóhoz is minél gyakrabban imádkozunk. Az itt fölvetett probléma Krisztushoz való kapcsolatunkat új oldalról világítja meg. Krisztus test és vér szerint köztünk van az Eucharisztiában, mint Főpap és Áldozat. De nem a szenvedő vagy halott Megváltó van jelen az Eucharisztiában, hanem a föltámadott! A Sacerdos glorificatus, a Victima accepta, aki keresztáldozatával nemcsak a mi üdvünket, hanem saját szent emberségének megdicsőülését is megszerezte. «Ezért az Isten is igen fölmagasztalta s oly nevet adott neki, mely minden más név fölött van : hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon : az égieké, a földieké és az alvilágiaké s minden nyelv vallja az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Ür» (Fii 2, 9—11). Ezért mondjuk az áldozati imákban is: Qui vivit et regnat in saecula saeculorum. * * * A Vatikáni Zsinat egyik legékesebb bizonysága annak, hogy az Egyház mindenkor felül tud emelkedni az opportunitás kérdésén s a legsúlyosabb időkben is nyíltan hirdeti az igaz tant, bármily fájdalmas vagy félreértett legyen. Napjainkban a hitigazságok közül talán egy sem talált annyi rosszindulatú magyarázót vagy jóakaratú tévedőt, sem oly lelkes fogadtatást vagy közömbös vállvonogatást, mint a Corpus Christi gondolata. S mert helytelen értelmezése annyi tévedésnek lett gyökere,
