Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
SZŰZ MÁRIA A KERESZTÉNY VILÁGNÉZETBEN 303 is hasonlítható. Az istenanyai méltóságra gondolunk. Itt már nem az jön tekintetbe, hogy Krisztus testileg Máriától származik, hanem az arra való hivatottság, hogy Isten országában az erkölcsi Istenanya szerepét tölti be, a Krisztushoz való teljes áthasonulás révén. Ha Krisztus szerepe a megváltás és üdvözítés, akkor annak is, aki az Üdvözítő anyja, az az erkölcsi-személyi megkülönböztetője, hogy egész lényében ehhez az Üdvözítőhöz, Megváltóhoz idomul. Minden tidvözülendőről áll az Apostol megállapítása, hogy hasonlóvá kell lennie Krisztushoz, az Egyszülött képmását kell magán hordoznia.1 Mennyivel inkább kell azt alkalmaznunk arra, aki Krisztushoz legközelebb állott és áll. Mennyivel nagyobb kiterjedésűnek és tökéletesebbnek kell lennie ennek a hasonlóságnak, mint a többi megváltotténak. Mindenre, ami csak lehetséges, ki kel! ennek terjednie. Az Üdvözítő anyjának nem lehet más rendeltetése, mint csak az, hogy Anyja és Istenhez méltó Anyja legyen. Benne, erkölcsi személyiségében nem lehet semmi profán sem, az kizárólag Isten szolgálatára van lefoglalva, az Krisztusban és Krisztussal együtt a foedus populi, vagy ha még pontosabban akarunk beszélni, a foederis arca, a frigynek szent szekrénye. Mária Krisztusért szenteltetett meg. Époly homályban maradt volna, mint Dávid többi leánya, ha nem választja ki Isten arra a méltóságra, hogy az Üdvözítő anyja legyen. Az erkölcsi világban Máriának nincs más értéke, mint hogy Isten országában, a mulier amicta sole szerepében, az erkölcsi Istenanyaság fényében ragyogjon. Ez a helye a keresztény világnézetben. Mária Krisztusban szenteltetett meg, nemcsak úgy, hogy Krisztus megváltása áradt át rá, mint minden emberre, hanem azért is, mivel Mária megszentülésének és ennek fokának csak egy mértéke van : Krisztus.1 2 Azért talált tetszést Istennél, hogy Krisztus anyja legyen, és azért malaszttal teljes, mivel Krisztus anyja. Ha elválasztjuk Máriát Krisztustól, erkölcsi értéke nincs, ha összekapcsoljuk vele, olyan erkölcsi hivatottság birtokában van, aminőt az ember elképzelni sem mer. Azt a Krisztust, akit nekünk Isten küldött — mást is küldhetett volna —. Máriától elválasztani nem lehet : az ő Fia. Viszont Máriát sem lehet Krisztustól elválasztani. A tézis meg az antitézis szintézise csak ez lehet: áldjuk Istent, hogy 1 Rom. 8. 29. 2 Szent Tamás Summájának egyik igen jelentős kérdésének («De coassumptis» III. 7—15), hogy t. i. mi tartozott Krisztus emberi természetének felszereléséhez, azt veszi tárgyalásának alapjául és döntő érvéül, hogy mindaz ténylegesen megvolt Krisztusban, amire a megváltás érdekében, a megtestesülés valóságának kimutatása céljából, vagy végül a példaadás miatt szükséges volt. Krisztus személyi méltósága a mértéke mindamaz eló'nyöknek vagy hiányoknak, amelyeket emberi természetében megtalálnunk. Hasonló elvből indul ki a mariologia is, mikor Szűz Máriáról azokat az előnyöket állítja, amelyek Krisztus méltó anyjává tették, az emberi természet gyarlóságait pedig (szenvedés, halál stb.) csak annyiban tulajdonítja neki, ameny- nyiben ezeket Krisztushoz való hasonulása megkívánta.
