Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben

304 HORVÁTH SÁNDOR O. P. ilyen Megváltót adott nekünk, aki asszonytól származik, a mi fajunkból való. Áldjuk Krisztust, aki nem irtózott az asszony méhétől s oly magasra emelte föl benne az emberi nemet, hogy ez így a megváltás művében bizonyos tekintetben részt vehetett. Ezért mondjuk áldottnak azt, akit az Isten megáldott, ennyire kiemelt az emberi arányokból, ily magasra helyezteti minden ember fölé oly méltóságba, amelyhez hasonlót meg­jelölni nem tudunk. Mikor tehát Máriát tiszteljük, akkor csak az Isten áldó szavát ismételjük meg, s elmondjuk, nem annyira Máriának, mint önmagunknak, hogy folyton lelkünk előtt lebegjen a megváltásnak ama nagy jótéteménye, amelyet Mária Fia juttatott nekünk. A keresztény világnézet Máriában tiszteli a megigazuiás és üdvö­zülés mintaképét. Istennek teljesen ingyenes adománya mindkettő, de az Úr keze előkészít erre és elvárja, hogy az ember ezt a gyógyító erőt szívesen, szabadon fogadja és tegye magáévá. A protoevangélium üres ígéret lenne, ha Máriának a bűnnel úgy kellett volna szembenállania, mint a többi embernek. Hol lett volna akkor a győzelem a kígyó és ennek ivadéka fölött?1 De ezt most itt nem bizonyíthatom, csak megemlítem, így tehát Mária megszentelésében, szeplőtelen fogantatásában valósult meg a legeszményibb ingyenes megkegyelmezés. De ugyanakkor, mikor a protoevangélium beteljesedett, Máriának mindazt ki kellett pótolnia, ami az első megszentülésnél a saját hozzájárulásból hiányzott. Krisztus szabad elvállalásával együtt fogadta el nemcsak az Istenanyaság kivált­ságát, hanem a malasztnak rááradt teljességét is. Boldog vagy, aki hittél, így szól az égi biztosítás.1 2 A mi hitünk nem tétetik oly próbára, mint Máriáé. Nekünk nem kell oly nagy terhet magunkra vennünk, mint neki, de nekünk is úgy kell a hitben elfogadnunk Isten adományait, mint Máriának, nekünk is úgy kell meghajolnunk Isten előtt, mint neki. A «fiah-nál ratifikálódott, lett teljes értékűvé és emberileg is véglegessé Mária megszentülése. Ezzel lett a mi megigazulásunk mintaképévé. A hit ennek előfeltétele, az Isten előtt való meghódolás, terveinek, akaratának elfogadása, tehát az Istenbe való teljes bekapcsolódás az éltető eleme és megpecsételése. Ezt látjuk eszményi fokon Máriában. Tisztelete tehát a hozzá való idomulást jelenti. A nagy mintaképeket követni, lemásolni szokás. Az azoknak a külső dicsősége, hogy tovább élnek követőikben. Ezt a dicsőséget adta a Gondviselés Máriának is. Róla mondta ki először a protoevangélium a Krisztusban való teljes megkegyelmezést, rajta teljesedett be ez először és visszavonhatatlanul az evangélium meg­valósulásakor. A pátriárkák hite és megigazulása ennek csak halvány előrevetítése, a miénk pedig lemásolása. Krisztusnak nem kellett kegyelmet találnia vagy megigazulnia. Ő ennek forrása és művelője. Egy tiszta 1 A dogmatika általában ezzel érvel, mikor a Szeplőtelen fogantatás titkát meg akarja alapozni. 2 Luk. 1. 45.

Next

/
Oldalképek
Tartalom