Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
SZŰZ MÁRIA A KERESZTÉNY VILÁGNÉZETBEN 295 Az érték legalsóbb formája a hasznos, a gyönyörködtető. Nem ezt magát becsüljük és keressük, hanem önmagunkat, a magunk javát, amely a haszonból és gyönyörből származik. Csak ami önmagában véve érték, lehet a tisztelet és megbecsülés tárgya, tehát az, ami öncélú :x a tisztelet és megbecsülés csak személyeknek szólhat,2 mindamaz értékek alapján, amelyek személyi létüket körülveszik.3 Vallásos kultuszunk tárgya tehát csak olyan érték lehet, amely Istentől származik, vagy Istenre vonatkozik. Ezért becsüljük meg a Szentírást, mint Isten szavát, a szentségeket, mint azokat az eszközöket, amelyek által Isten keze nyúl hozzánk és szentel meg bennünket.4 Ha ezen felül ezek az értékek valamely személyben összpontosulnak, akkor ez a személy lesz tiszteletünk tára másodiké pedig az akarati hajlandóságból származó határozottság. A viszonylagos tökéletesség (perfectio) sajátosan azonos a «jó»-val (bonum formaliter), a kívánatossal (appetibile fundamentaliter). V. ö. I. 4. A teremtett «jót» és értéket továbbá kétféleképen szemlélhetjük. a) Végső mértékéhez, Istenhez viszonyítva. így azt kell mondanunk Szent Tamással : omnia sunt bona bonitate Divina. I. 6. 4. Minden teremtett dolog csak részese a «jó»-nak és csak annyiban képvisel értéket, amennyiben Isten jóságára (mint summum analogatumra) vonatkoztatható és mint annak visszfénye jelenik meg. Ebben a vonatkozásban érték-ítéletünk végső alapja és határpontja nem a teremtett jó, hanem annak mértéke, Isten jósága és csodálatunk vagy tiszteletünk tulajdonképen erre van irányítva, itt találja nyugvópontját. így van ez a természet szépségének szemléleténél, amikor lelkünk önkénytelenül szárnyal fel a teremtő nagyságának csodálatára és a Fölsége előtti hódolatra. Ebből a szempontból mondjuk a szentek tiszteletét is Isten előtti hódolásnak, amennyiben szellemi nagyságukban és emberfölötti értékeikben Isten művét, tetszésének tárgyát vesszük észre, ezek elismerésével pedig Isten ujját, az alkotó Szentlelket dicsőítjük. h) De emellett, amint a teremtménynek van Istentől sajátjául adott léte, úgy ilyen tökéletessége és értéke is van. A lelki tökéletességet továbbá Isten csak az akaratával együttműködő értelmes teremtménynek adja, úgyhogy ebből a szempontból a szentek egészen különös értéket képviselnek és megfelelő elismerésre érdemesek. így tiszteletünk rájuk, személyükre is vonatkozik épúgy, mint a természet szépségének szemlélete önmagában véve csodálatunk tárgya. Ez a kettős szemlélet csak akkor észszerű, ha nem választjuk el azokat egymástól és egyik a másikat kiegészíti. A szentek önmagában való becsülése és tisztelete tehát Isten tiszteletéből származik, ez pedig akkor válik teljes emberi hódolattá, ha a teremtett értékeken keresztül emel fel bennünket Isten előtti meghajlásra. Ezért bármennyire megbecsüljük is a szenteket, Krisztus megváltó erejétől és a Szentlélek kegyelmétől soha el nem vonatkoztathatunk, úgyhogy a szentek tisztelete végeredményben mindig Krisztus és Isten tisztelete. A szentek tehát tárgyai és határpontjai a tiszteletnek, de sem nem végső, még kevésbbé pedig önálló, Istentől függetlenített tárgyak és határpontok. 1 I. 5. 6. * III. 25. 4. s V. ö. Hitvédelmi tanulmányok, 80. köv. old. * V. ö. a szerző Heiligkeit und Sünde im Lichte der thomistischen Teologie c. művét 103, 109. s. köv. old.
