Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
296 HORVÁTH SÁNDOR O. P. gyává, megbecsüljük, de úgy, hogy tulajdonképen Istent becsüljük meg benne, Isten előtt hódolunk, ha tisztelettel közeledünk hozzája. Ebben különbözik a profán tisztelet a szent, a vallásos tisztelettől.1 Az erényt, amelyből ez folyik, mondjuk duliának, és ennek megnyilvánulásait foglaljuk össze a latin adoratióban, a görög TtQooxvvrjcnç-ben.1 2 Vannak-e Szűz Máriában olyan értékek, amelyek tisztán Istentől származnak, vagy Istenre való vonatkozásaikban ilyenek? Van-e olyan személyi léte, amelynek révén teljesen túlemelkedik a természet, az emberi lét arányain, úgyhogy teljesen Isten szolgálatára különül el?3 Ha igen, akkor tisztelnünk kell és pedig vallásos tisztelettel, akkor Máriának jelentősége van a kereszténység és a keresztények életében, akkor az iránta való nagyrabecsülés egy része az Isten iránti hódolatnak. Amit Isten megbecsül, nekünk is becsülnünk és tisztelnünk kell. Isten azzal mutatja meg, hogy valaminek értéke van előtte, hogy tervei megvalósításában eszközül használja. Végtelen nagy Isten fölsége, de éppen nagysága és univerzalitása révén alkotásainak megvalósításában részt ad a semmis teremtménynek is.4 Átárad belőle a jóság, a tevékeny, termékenyítő erő a teremtményre, úgyhogy ennek is rész jut Isten műveinek kialakulásában. Minél közelebb jut a teremtmény Istenhez, annál inkább megcsillan benne, vagy visszatükrözik róla Isten fényessége. A kinyilatkoztatás szerint oly nagy istenközelségbe, mint Mária, egyetlen teremtmény sem került. Alig ütjük fel a Szentírást, amely Isten 1A «szentség» olyan viszonylatot jelent, amely csak Istentől áradhat át a teremtményre. (V. ö. II—II. 81, 8. és Heiligkeit und Sünde... 27. s. köv. old.) Ha ettől az istenviszonylattól eltekintünk, a teremtmény profánná válik (u. o. 8. old.). Ha így tiszteljük és becsüljük tisztán egyedi értékében, akkor tiszteletünk egészen alacsony színezetű lehet, ha azonban valami nagyobb, általánosabb értékbe (pl. az államba) kapcsoljuk be azokat, akkor becsülésük is ennek a vonzó körébe kerül. 2 Mindkettő egészen általános értelmű szó, amely a bensőleg megnyilvánuló gyakorlat mineműsége szerint adoratio latriae et adoratio duliae formájában határozódik meg. Szent Tamás II—II. 84. az adoration a testtartásban megnyilvánuló tiszteletadást érti (fej-, térdhajtás stb.), amelyeknek értelmet és jelentőséget csak a belső érzület ad. A religio, mint vezető erény a vallási élet területén megjelenő összes gyakorlatokat megszenteli és a profánság jegyétől megtisztítja. Vonzókörében valósul meg az adoratio latriae el duliae (vei hyperduliae), mint bensőleg is különböző erénygyakorlat. Az erény keretein belül van profán dulia is, amely a teremtmények kiválóságait családi, társadalmi, állami stb. viszonylatokban tiszteli, úgyhogy egészen más érzületből fakad, mint a vallásos tisztelet. A tiszteletadás (adoratio) külső megnyilvánulása egyforma lehet az egész említett területen. Nem az dönti el értékét, hanem elménk benső rendezése és rendezettsége, amely azt határozza meg, hogy mi a helye valamely tárgynak érzelmi értékelésünk szempontjából. Enélkül úgy a vallásos, mint a világi tiszteletadás nevetséges külsőséggé válik. 3 Erről bővebben Heiligkeit und Sünde ... 93. s. köv. old. 4 I. 103. 6.
