Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Horváth Sándor O. P: Szűz Mária a keresztény világnézetben
294 HORVÁTH SÁNDOR O. P. zalma Istenben Iehorgonyzott tárgyakra vonatkozik, addig az ezekkel való tisztelettudás és -adás az istentisztelet erényének megnyilvánulása :l Istent tiszteljük műveiben, és ugyanaz a szeretet köt hozzájuk, amely Istenhez. Csak akkor, ha önállósítjuk azokat, önértékükben tekintjük, Isten mellé vagy fölé helyezzük őket, akkor tévedhetünk, az Istennek járó dicsőséget raboljuk el és adjuk a teremtményeknek.1 2 Ebből a szemszögből kell néznünk a Mária-tjszteletet is. Ha Máriában csak egy Istenben megszentelt személyt látunk, akihez nem köt bennünket más, mint az Isten örök eszméiben foglalt adottságok, akkor Mária-tisztele- tünk észszerű, akkor benne Istent becsüljük és tiszteljük. Ha ez nem így van, akkor Mária tisztelete Istentől való elszakadást jelent. Ha tehát fölvetjük a kérdést: mit jelent a Mária-tisztelet a kereszténységben, akkor a jelelet csak az lehet: Isten örök eszméjének megvalósulását, egy olyan személy tárgyi megbecsülését, akinek minden értéke Istentől ered, benne van lehorgonyozva, akiben következőleg nem az embert, nem a teremtményt, hanem Istent tiszteljük. így nincs zökkenés, nincs hiányosság világnézetünkben. Ha ez nem igaz, ha ezt a kinyilatkoztatás nem erősíti meg, akkor Máriát ki kell zárnunk világnézetünkből, ha mégoly nagyon vonzódnék is hozzá érzelmi világunk. A tisztelet megbecsülést jelent, ez pedig értékekre vonatkozik.3 1 Itt természetesen szem előtt kell tartanunk, hogy minden erénygyakorlatnak kétféle tényezője lehet. Az egyik az, amely közvetlenül megvalósítja azt (principiun elicitivum), a másik pedig irányítja, parancsolva rendelkezik róla. A teremtmények (a kereszt, a szentek stb.) megbecsülését az istentisztelet (religio) erénye közvetve befolyásolja, rendelkezve, parancsolva és végeredményben Istenre irányítja (V. ö. II—II. 103. 3. ad 3.), míg legközelebbi megvalósítóját a szolgálat (dulia) erényében kell keresnünk. Ha cselekedeteink az Istenre való irányítás révén szentesülnek, akkor méltán mondja Szent Tamás, hogy a religio azonos a szentséggel. A religio tárgya Istennek a létet és ennek minden formáját felölelő Fölsége (maiestas), megnyilvánulása pedig az imádás (latria), amellyel előtte nemcsak mint legfőbb érték előtt hódolunk, hanem egész lényünk végső tényezőjének is ismerjük el. A dulia tárgya a teremtett kiválóság, megnyilvánulása pedig a tisztelet és megbecsülés, amely az ilyen tárgyakat megilleti. 2 II—II. 94. 3 Az érték a jónak részleges szempontja, ami ennek szintetikus tartalmából a teljességet, a tökéletességet emeli ki. A perfectio jelentheti a dolog önmagában szemlélt léttartalmát. így azonos az actus-szal, a dolog beteljesülésével és hiánytalan megvalósulásával. Ebben az értelemben a «jó» előfeltétele (bonum fundamentaliter). De nézhetjük viszonylagos határozottságában is, amennyiben a törekvő képesség határpontja és erre nézve válik értékké, részben mint működésének mértékelő, meghatározó és így a megvalósulást, beteljesülést eldöntő tényezője, részben pedig, mint az akarattól is mértékeit adottság. Minél több szál fűzi az akaratot a tárgyhoz, minél nagyobb és bensőségesebb a hozzávaló vonzódás, annál nagyobb a tárgy érzelmi értéke. Ezért különböztetünk meg kétféle értéket : ontológiait és érzelmit. Az előbbinek a tárgya az abszolút érték és az első helyen említett viszonylagos,
