Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent Péter leveleinek misztikájához
290 PATAKY ARNOLD levélben hangsúlyozza, amelynek legfőbb célja : a keresztényeket az üldözésben való állhatatosságra előkészíteni ! A külső üldöztetés nem zárja ki a léleknek a békéjét, mely az Istennel való egyesülésben gyökerezik .. . A következő versek (3—12.) Szent Pál leveleinek legszebb helyeire emlékeztetnek. Mint nagy apostoltársa, úgy Szent Péter is lelkes szavakkal hálát mond az Istennek a nekünk juttatott fölséges jótéteményekért. Minden lelki ajándékának végső oka az Atya nagy irgalmassága, melynél fogva a természetes életen kívül új, természetfölötti életet adott nekünk, újjászült minket élő reménységre. Második levelében az apostolfejedelem ezt a lelki újjászületést az isteni természetben való részesedésnek (1, 4.) mondja és ezen ugyanazt a kegyelmi életet érti, amelyet Szent János «az Isten magvából való születésnek» nevez (I. 3, 9.). Szent Jakab is kiemeli, hogy az Isten az ő szabad akaratából, az igazság szava által nemzett minket, hogy az ő teremtményeinek a zsengéi legyünk (1, 18.). Erre a lelki újjászületésre Szent Péter ismételten is visszatér első levelében, és a «romolhatatlan magból, az élő és örökké megmaradó Isten igéje által való lelki újjászületést» ellentétbe állítja a romlandó, természetes magból való születéssel (1, 23.). Ez a lelki újjászületés, mely az örök életnek romolhatatlan, fertőzetlen és hervadhatatlan örökségére szól, számunkra a mennyei boldogságnak a reménységét jelenti, melyre nekünk Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása adja meg a jogot (3—4. V.). Mint Szent Pál oly sokszor kiemeli, minden kegyelemnek a forrása az Úr Jézus kereszthalála , Szent Péter is azt mondja, hogy «nem romlandó aranyon vagy ezüstön történt a megváltásunk, hanem a szeplőtelen és érintetlen Báránynak, Krisztusnak drága vérén» (1, 18—19.). A mi részünkről az üdvösség elnyeréséhez az élő hit szükséges, amelyet az Isten ereje őriz meg bennünk (5. v.) az üldöztetések tűzpróbája között (6—8.). Az Isten ereje képesít minket arra, hogy Jézus Krisztust, bár itt a földön nem látjuk, szeressük, Benne higgyünk és egykor majd Benne örvendezzünk kimondhatatlan és meg- dicsőült örömmel, elérve hitünknek örök végcélját, lelkünk üdvösségét (8—9. v.). A Krisztusban megjelent üdvösség, amely után a próféták vágyva- vágyódtak és amelyet szemlélni maguk az angyalok is epedve óhajtanak, magasra fölemel minket a földi életnek minden szenvedése fölé, ha ezt az üdvösséget élő hittel a magunkévá tesszük (10—12. v.). Eszerint Szent Péter is azt emeli ki, hogy a keresztség lelki újjászületést ad, az addig bűnös embert Isten gyermekévé teszi (1, 17.) és arra képesíti, hogy a mennyei örökséget elnyerje, ahol majd a hit átmegy az Istennek kimondhatatlan és megdicsőült, örömmel teljes szemlélésbe és birtoklásába. A kegyelmi élet a keresztény ember számára már itt a földón az Úr Jézussal való bensőséges egyesülést és eleven lelki kapcsolatot hozza
