Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
272 PÉTERFFV GEDEON mind ilyen szellemben írtak. Három nemzet katolikus moralistáinak és nemzetközi jogászainak a modern háború erkölcsi megítéléséről ig^i-ben Fribourgban kiadott közös nyilatkozata szintén arra az alapelvre épít, hogy a nemzetközi viszonyok átalakulásával a jogos háború hagyományos feltételei megváltoztak. Leszögezték, hogy bár a fennálló nemzetközi szervezetek még nem tökéletesek, de igénybevételükre az államok kötelezve vannak, mert ezekkel is csökkenthető a háború veszélye. Az igazságosság ellen vétene, jogtalan háborút indítana az a hatalom, amely nem tenne legalább kísérletet arra, hogy ezek igénybevételével hárítsa el a háborúk kitörését.1 A nemzetközi igazságosságról szólva azt sem hagyhatjuk megemlítetlenül, hogy különösen a legyőzött nemzetek részéről a nemzetközi életben szerepet vivő katolikus tudósok erőteljesen kívánták éppen az igazságosság nevében a jogvédelem kiterjesztését és hathatós érvényesítését a nemzeti kisebbségek érdekében.1 2 S ebben is az Egyház hagyományos gyakorlatának és elveinek megfelelően jártak el.3 Ma már mindez a múlté. A Népszövetség felügyelete alatt megalkotott «új» nemzetközi jog nem tudta kitörölni a háborút az emberiség történetéből, legfeljebb a nevét száműzte vagy leplezte rosszul. A legyőzőiteket érthető módon sohasem elégítette ki a győzők jogán alapuló háború utáni rendezés. A győztesek is csalódtak a Népszövetség intézményében, mert legfőbb célját, a háború kiküszöbölését nem tudta megvalósítani. Már egy 1936-ban kiküldött bizottság, mely az egyességokmány reformjáról volt hivatva jelentést tenni, eredménytelenül végezte munkáját, mert az alapvető kérdések, a cél tekintetében nem tudtak megegyezni. Ma is alapjában véve az állítja egymással szembe a nemzeteket, hogy milyen alapon és milyen módon akarják megvalósítani a nemzetközi igazságosságot. S bár a világ két ellentétes táborra osztva áll harcban egymással, mégis a valóság rendjén alapuló egyetemesebb igazságosságot keresnek mindkét oldalon. A világháború utáni rendezés a jogot állította be a nemzetközi élet középpontjába és formalisztikusan mindent racionalizálni akart. Eleve nagy kérdés volt, hogy a népek vitalisztikus ereje miként fogja áttörni a pozitív jogi keretek korlátáit. Akik a jogpozitivizmus szellemében akartak szabályozást adni a nemzetközi életnek, azok nem is keresték az igazságosság eszméjének mélyebb tartalmát, mert különben találkoztak volna a legyőzött és elnyomott népek természetes életjogaival. Az elnyomott életerők azonban jelentkeztek. Hogy miként jutott erőre ez az áramlat és milyen követelésekkel lépett fel, azt is meg kell vizsgálnunk, ha a nemzetközi igazságosság megvalósítására irányuló törekvéseket akarjuk mérlegre vetni a keresztény tanítás elvein. 1 Aláírói Charriére, Delos, Mayer, Noppel, Keller, de Solages, Stratmann, Valensin voltak. A nyilatkozat megjelent Paix et Guerre, la guerre devant la conscience címen. (La Vie Intellectuelle, février, 1932. Juvisy.) 2 L. Mihelics Vid : Világproblémák és a katholicizmus. Dom. Kat. könyvek 5. kötet. Budapest, 1933. Pax Romana: 236—270. o. 3 Dr. Carl Doha: Kirche und Völkergemeinschaft, Augsburg, 1930.
