Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 273 Az új termés2etjogi iskola tanítása és a keresztény természetjog helyzete a mai válságok idején. Azzal a tételes jogi rendezéssel szemben, amely a világháború utánzó igazságosság, de legfőképen a biztonság jelszavával akarta rögzíteni a fennálla rendet, egy magasabb igazságosság követelésének hangoztatásával új törekvések jelentkeztek. Szinte paradoxálisan hatott, hogy elsőnek nem is a legyőzöttek akartak változtatni a fennálló renden, hanem a ki nem elégített győztestársak kívántak nagyobb részt és hangoztatták az élethez való jogukat. A változtatásra törekvők a természet rendjére hivatkoztak és azt hangoztatták, hogy az élethez való jog előbbrevaló, mint bármely emberileg szentesített szerződés megtartásának kötelezettsége. Így láthattunk olyan akciókat létrejönni, amelyek közül nem egynek, ha hiányzott is a jogi alapja, de megvolt az erkölcsi jogcíme. S ez nem is csodálható. Akármilyen nagyvonalúan is akarták a pozitivizmus szellemében rendezni a népek életét, teljes munkát a tételes jog nem végezhetett. Mint minden tételes emberi törvényben, itt sem hiányoztak a hézagok és a gyakorlott politikusok igen sok, a laikus közönség megtévesztésére tetszetősen fogalmazott formulát a szöveg külső látszatának ellenére tudtak alkalmazni. A Népszövetségnek nem egy rendezési kísérlete pedig egyenesen jogi anarchiát és bizonytalanságot teremtett. A történelmi tapasztalat ismét igazolta, hogy nemzetközi téren a természetellenes szervezési kísérletek több kárral járnak, mint eredménnyel.1 S hogy ez a tételes jogi rend olyan erőtlennek bizonyult a természetjog alapján igazságosságot követelő áramlatokkal szemben, abban nem csekély mértékben maga a jogpozitivizmus is bűnös. Ha a jogot csak emberi akaratból, szerződésből vagy szokásból eredő szabálynak tartják, akkor nem kell meglepődni azon, hogy akadnak emberek, akik ezt félre is lökik. Egy új természetjogi irányzat született meg, amely a nemzetközi szociális igazságosságot mint a népek természetes életjogát kívánta érvényesíteni. Elsősorban politikusok, a nagy tömegek gondolkodását és érzésvilágát kifejezésre juttató államférfiak megnyilatkozásaiból ismerhető meg ez az új természetjogi felfogás. Azonban nem egy tudományos igénnyel fellépő jogfilozófiai vagy nemzetközi jogi munkában is láthatjuk ennek érvényesülését. A mai gondolkodásra jellemző vitalisztikus felfogás ugyanis betört a jogbölcseletbe is. A világ, dolgok rendjéből leolvasható jogot teszik meg «isteni» eredetű természetjognak, amelynek legfőbb tétele az élni akarás törvénye. Miközben élő, dinamikus jogot hirdetnek, nyíltan vallják, hogy számukra a nemzetközi jog és külpolitika szoros kapcsolatban van.1 2 Egyszersmind szenvedélyesen támadnak az élet megölését, megmerevedést jelentő tételes jogi rendezés ellen. Üj világ felépítését tűzve ki célul, egy új jog megszületését is várják, amely a vér 1 L. Gajzágó : A háború és béke joga, 96., 243. o. 2 L. Fr. W. von Rauchhaupt : Völkerrecht. München—Leipzig, 1936. 10. o. 18 Theologia.
