Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
A NEMZETKÖZI IGAZSÁGOSSÁG 269 csönösen függő államok társadalmának jogát látták a nemzetközi jogban, amelynek kifejezője az államok szerződéses akarata. Ennek a felfogásnak az újkori gondolkodásra még napjainkban is erősen ható kifejezését Kantnál találhatjuk meg, aki az örök békéről és a jog metafizikai alapvetéséről irt munkáiban egyaránt azt tanította, hogy a nemzetközi jog államok közötti jog, és a békét biztosító nemzetközi közösség csak az államok szerződéses egyesülésén jöhet létre.1 Ez a tétel párosulva a végtelen fejlődésről szóló kanti tanítással, határozta meg a modern jogfilozófia és nemzetközi jog fejlődésének menetét. Mindenki bízott a fejlődésben és várta, hogy elérkezik az idő, mikor az államok szerződéses akarattal valósítják meg az igazságosságon alapuló jogi rendezését a népek életének. Azonban az is kitűnt, hogy ilyen remény hiábavaló, mert csak az objektív igazságosság elfogadásától lehet remélni egy igazán hatályos nemzetközi jog alapvetését. Történeti visszapillantásunkhoz tartozik annak a feljegyzése is, hogy ugyanakkor, mikor Vitoria olyan erőteljesen hirdette a szolidaritás nagy törvényét és vallotta, hogy «homo homini non lupus, sed homo», ugyanakkor elindult az európai népek újkori történelmében a vallási és erkölcsi szempontoktól függetlenített politikának hódító eszmeáramlata. Macchiavelli számolt először nyíltan és tudatosan az emberi gonoszsággal és ennek alapján határozta meg a fejedelem számára, mint a politikai okosság törvényét, hogy úgy kell viselkednie, mint a ravasz és erős ragadozó állatnak.2 Az öncélú, szekularizált politikának az ő szellemében legfőbb tétele az érdek, a «ragione di stato», amelynek érvényesítésére minden eszköz szent. Ezt is tekintetbe kell vennünk, mert a nemzetközi igazságosság érvényesítése, különösen pedig a világ javaiban való részesedés állami érdekek érvényesítését is jelenti, tehát nagyrészt politikai kérdés. A távoli világrészek gazdagságáért való versengés kezdetben csak egyes gyarmatosító nemzetek ügye volt. Általános politikai problémát a legújabb korban jelent, mikor ezek a kérdések nagyon sok ország fiainak életében mélyen belenyúló gazdasági érdekeket is érintő problémákat jelentenek. Mikor földünkön már alig van kihasználatlan és birtokba nem vett terület, nemcsak gazdasági érdekek, hanem hatalmi kérdések is belejátszanak a föld javainak felosztásába. Míg egyrészt tehát az emberiség legkiválóbb szellemei állandóan azon fáradoztak, hogy jogi rendezettséget adjanak a népek életének és így biztosítsák az emberiség békéjét, ugyanakkor éppen a nemzetközi életben lehetett legélesebben tapasztalni a macchiavellizmus szellemének érvényesülését. A két La liberté de commerce international d’après Vitoria, Suarez et les scolastiques. Revue Générale de Droit International Public. 1932, 193—218. o. 1 «Zum ewigen Frieden» Ein philosophischer Entwurf. (Kant’s gesamm. Schriften, Bd. VIII. 341—386. o.) második alapvető feltételében (Definitivartikel) azt kívánja : «Das Völkerrecht soll auf einen Föderalismus freier Staaten gegründet sein». — V. ö. Metaphysische Anfangsgründe der Rechtslehre, Gesam. Schriften, Bd. VI. 344., 346., 350. o. 2 A fejedelem, 18. fej.
