Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
270 PÉTERFFY GEDEON törekvés állandóan szemben állt egymással és ebből az a nagy tanúság is adódik, hogy a nemzetközi igazságosság megvalósítása csak az érdekeken és az egyesek akaratán felül álló objektív, természetjogon alapuló igazságosság elfogadásával lehetséges. A világháború utáni «új» nemzetközi jog összeomlása. A legújabb kor fejlődésében állandóan két erő küzdött egymással : a jogi rendezésre irányuló idealisztikus és utópista elgondolások, valamint a pillanatnyi helyzet szerint változó politikai érdekek keresése és érvényesítése külön utakon jártak. A kettőnek érdekes találkozását lehetett látni éppen a közelmúltban, tanulságos példájára annak, hogy őszinteség és erkölcsi alapok nélkül hiábavaló minden kísérlet a kettő összeolvasztására. A nemzetközi igazságosságról szólva, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az a nemzetközi rend, amely szemünk láttára dőlt meg, szintén az igazságosságot akarta a maga módján megvalósítani. Az első világháború utáni békekötések szerzői jogi szabályozást is kívántak adni a nemzetközi életnek. Az így megszületett bonyolult jogrendszer a győzők hatalmi túlsúlyának biztosításán kívül a világ közvéleménye előtt azzal az ideális célkitűzéssel jelentkezett, hogy az igazságosság eszméjét fogja megvalósítani a nemzetközi életben. Eszköze lett volna a Népszövetség, amelynek gondolata mögött is egy mithosz, a humanitás, emberiség szolgálatának eszméje állt. Amit a korai renaissancetól kezdve a különböző utópisztikus béketervek szerzői kigondoltak, abból mind található valami a genfi intézmény egyesség- okmányában.1 S ebben a kísérletben gyakorlati példán láthatjuk, hogy miként valósulhat meg a nemzetközi élet rendezése az újkori pozitív nemzetközi jog szellemében. Sőt az a hiedelem is uralkodott, hogy a nemzetközi jognak egy új fejlődési fokára értünk el és ezzel az «új» nemzetközi joggal, a Népszövetséggel és a vele kapcsolatos intézményekkel megteremtették a háború kiküszöbölésének lehetőségét. Valójában a jogpozitivizmus diadala volt ez az időszak, mert a belső, állami életet szabályozó jog fejlődésének mintájára várták a nemzetközi életben rendező szerepet betöltő jogrend kialakulását.1 2 Az igazságosságot pedig a meglevő rend fenntartásával azonosították, amelynek megsértése egyenlő volt a támadással, a nemzetközi jog elleni vétséggel. Legnagyobb hibája a rendszernek az volt, hogy az igazságosság rendjét mindenestől azonosították a győzők érdekeivel és a jogrend őrzését egy politikai érdekcsoport kezébe tették le. A Népszövetség valójában mindent politikai szempontok szerint kezelt és eredményes akciói, egyes vitás kérdések békés megoldásai mindig 1 Az újkori béketerveket beható magyarázatokkal és bő kivonatokban ismerteti J. ter Meulen hatalmas munkája : Der Gedanke der Internationalen Organisation in seiner Entwicklung. 1300—1800. Haag, 1917. Zweiter Band I. 1789—1870. Haag, 1929. H. 1867—1889. Haag, 1940. 2 Hivatkozhatunk a népszövetségi szellemben író «genfi» diplomata jogásznak, N. Politisnek a munkáira, amelyek már címükben jelzik ennek az iránynak a programmját. Jellemző módon a nemzetközi igazságosságról írt
