Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
24 SZÖRÉNYI ANDOR akaratától független, az ő hatalmának alá nem vetett misztikus erőkben, nem hitt — legalább is a kinyilatkoztatott ószövetségi vallás becsületes követője — mágiában és különböző varázsszerekben vagy varázsigék^ ben ; nem bízott az emberben esetleg és állítólag bentlevő titkos erőkben, melyeket áldóformulákkal át lehet származtatni másokra ! Nem ! Az Ószövetség hivő embere csak Istenben bízott, csak őtőle várt áldást, kegyelmet, minden kívánható és elérhető jót, tőle várt szabadulást a bajban és betegségben, tőle várt menedéket az ellenség üldözése, az átkozódók cselvetései ellen : az egész ószövetségi üdvtörténetet átjárja a hit : «Átkozott az az ember, aki emberben bízik és a testre támaszkodik .. . Áldott az az ember, kinek Jahvéban van bizodalma, és Jahve neki a reménysége!» Jer. 17, 5. 7. (V. ö. Zsolt. 13, 5 ; 16, 8 ; 23, 4 ; 25, 2 ; 26, 1; 27, 1; 31, 2. 7. 15; 54, 7; 55, 24; 56, 4; 59, 9. 11; 61, 5; 62, 2; 71, 1; 119, 21. 42. 66. 81. 118. 144. 147. 155. 166; 130, 6; 143, 8 stb.) Lehetetlen fölsorolni az ide vonatkozó összes szentírási helyeket, de a már leközöltek elegendő alapot szolgáltatnak nekünk arra, hogy a továbbiakban minden nehézség nélkül részleteiben is visszautasítsuk azt az elméletet, mely az ószövetségi áldásokban és átkokban mágikus hatóerőt vél fölfedezni ! Kétségkívül van a Szentírásban egy pár hely, mely bizonyos előítélettel félremagyarázható, de a legelemibb szentírásmagyarázat- tani elv követeli azt, hogy a nehéz szöveget a többi könnyű és világos párhuzamos hely alapján magyarázzuk. Például maga Begrich tiltakozik igen erélyesen Mowinckelnek eljárása ellen, aki t. i. egy pár nem is igen kétes helyből azt a következtetést vonja le, hogy a zsoltárokban szereplő «ellenségek» nem mások, mint varázslók, kik a jámbor imádkozónak bajt, betegséget okoznak mágikus erejükkel. Ezt mondja: «Mowinckelnek a betegség és az ellenségek közötti kapcsolatra vonatkozó elmélete ... kisszámú zsoltárhely értelmezésén alapul.. . De szabad-e ennek az értelmezésnek alapján — még ha azt helyesnek vesszük is föl — a többi nagyszámú siralmas éneket magyarázni, melyekben t. i. az ellenségek és a betegség között semmi kapcsolatot sem lehet fölfedezni?»1 És mégis ugyanaz a Begrich még sokkal kevesebb, kissé nehezen értelmezhető szövegből von le általános érvényű következtetést az áldásnak és az átoknak mágikus eredetére vonatkozólag, s ugyanígy jár el a többi mágikus hatóerőt föltételező tudós is. Lehetséges, sőt biztos, hogy az ószövetségi emberek közül többen hittek a mágiában, féltek a varázslattól. Volt kinyilatkoztatás előtti kor is és ennek a kornak szomorú maradványai élhettek később is az egyszerű népnek a lelkében. Sőt a kinyilatkoztatás korában is élhetett a hivatalos hit mellett egy másik, bizonyos szempontból ősibb és régibb néphit, melyre nem csupán a régi emlékek hatottak irányítólag, hanem 1 I. m. 202 old.
