Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
ÁLDÁS ÉS MÁGIA AZ ÓSZÖVETSÉGBEN 25 a környező népek vallási fölfogása is. Éppen azért bizonyos az, hogy a nép egyszerű fiai között voltak olyanok, akik hittek az áldásnak és az átoknak mágikus hatóerejében1 — gondoljunk csak analógiaképen Saulra, aki király léttére is elmegy a halottidéző endori javasasszonyhoz (Sám. I. 28) —, de ezekből az eltévelyedésekből nem szabad és nem lehet a hivatalos ószövetségi vallásra, az izraeliták általános hitére és vallására következtetni. Olyan félreérthetetlenül mondja Jézus, Sirák fiának könyve : «Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban, és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak, mert meghallgatásra talál annak a könyörgése, ki megátkoz téged lelke keserűségében : meghallgatja őt a Teremtője /» (4, 5—6). Igaz ugyan, hogy ez a szentkönyv meglehetősen későn, a Kr. e. II. században keletkezett, de ugyanezt a hitet találjuk meg a többi szent iratban is, ha nem is ily élesen és határozottan. Istené az áldás, őtőle jön minden áldó erő. Amint Isten megteremti a világot és a világba belehelyezi a teremtés koronáját, az embert, az első, hogy megáldja őt (Móz. I. 1, 22. 28), és ettől kezdve az Isten áldó, mégpedig egyedüli áldó hatalma az, mely az egyes embereket életükben végigkíséri. (V. ö. Móz. I. 2, 3 ; 5, 2 ; 9, 1 ; 12, 3 ; 13, 16 ; 14, 9 ; 18, 18 ; 22, 18 ; 24, 19 ; 25, 11 ; 28, 14 ; 30, 30 ; 35, 9 ; 39, 5 ; 48, 3. 4 stb.) Még a kinyilatkoztatott vallást nem ismerő Lábán is nyíltan hirdeti : «... tapasztalásból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten.D (Móz. I. 30, 27). Nem fontos azonban az, hogy minden egyes helyen, minden egyes áldóformulában kimondottan megemlíttessék az, hogy az áldást Istentől várják, Istentől kérik, hiszen még a katolikus vallásban is számtalan olyan áldóformulát találunk, melyben nincs megemlítve kimondottan, hogy az áldásnak hatékonyságát Istentől kéri, mégsem beszélhet jogosan senki «mágikus erejű» áldásról a katolikus liturgiában. Nagyon szépen hangsúlyozza az Ószövetség hitére vonatkozólag Iványi J. : «Nincs a véges létnek eleme és mozzanata, melynek léte és létrejötte mögött nem az egyetlen fönséges Isten állana»1 2 és éppen ezért minden áldás és minden átok mögött ott van az Isten, ott van Jahve mindenhatósága ! «Ohne die Mittelursachen zu verkennen, sieht die religiöse Betrachtung des AT in allem die Hand Gottes»,3 mindaz, amit a különböző áldóformulák tartalmaznak, Istentől függ. 1 Ezen nem szabad csodálkoznunk annál kevésbbé, mert még a mai művelt, modern és felvilágosult keresztények is sokszor hisznek mágikus dolgokban, a művelt és civilizált Európa gyermekei hányszor hódolnak babonás szokásoknak ! De ezekből lehet és szabad a kereszténység lényegére és tanítására vonatkozó következtetéseket levonni? 2 A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében, Theol. III. (1936), 289 old. 8 P. Heinisch : Theologie des A. T. 1940, 128 old.
