Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
MÓRA MIHÁLY 13. Még rövidebbre foghatjuk ezekután a házassági közigazgatási bíróság kérdését. A fentebbiek szerint az egyházi közigazgatási bíróság elnevezés felesleges, szükségtelen, a kánonjogban idegen elem, amely csak félreértésekre ad alkalmat. Ebben benne van az egyházi házassági köz- igazgatási bíróság tarthatatlan terminusának elítélése is. Ha nincs egyházi közigazgatási bíróság, nem lehet egyházi házassági közigazgatási bíróság sem. Tulajdonképpen szükségtelen is a további vizsgálódás. Teljesség okából és nem logikai szükségszerűségből mégis felvázoljuk röviden, milyen összefüggésben és milyen indokból jutott el M. arra a gondolatra, hogy az egyházi közigazgatási bíróság körébe a házassági bíráskodás egyik fajtáját is besorozza. Mörsdorf az egyházi közigazgatási bíráskodást pápai, püspöki és szerzetesi közigazgatási bíráskodásra osztja. A rendkívüli házassági köteléki ügyek tárgyában lefolytatott bíráskodást a püspöki közigazgatási bíróság körébe sorolja. A Codex és az 1936. évbeli házassági köteléki instrukció u. i. a rendkivüli házassági köteléki pert a püspökre bízza s csak a püspök távolléte vagy akadályoztatása esetén hozhatja meg az érdemi döntést különös felhatalmazás alapján a szentszéki elnök, ellenben az általános helynöknek nincsen erre hatásköre. M. sem akarja vitatni a rendkívüli házassági per bírói jellegét. Minthogy azonban az 1990. c. ezt kifejezetten kiveszi a rendes bírói eljárásra érvényes rendelkezések alól és az 1936. évbeli házassági köteléki instrukció az 1990. c. szerinti eljárást nyilvánvaló ellentétként állítja a via ordinaria-val és az ordinarius trames iuris-szal szembe, s minthogy a rendkívüli házassági köteléki per nem tartozik a szentszéki elnök rendes hatáskörébe, ezért a szerző ezt a házassági pert nem számítja a rendes bírói eljáráshoz, hanem a püspöki közigazgatási bíráskodás megnyilvánulásának tartja. Eme közigazgatási bírói eljárás sajátságát abban látja, hogy a házassági kötelékvédő részéről benyújtott perorvoslatot nem a szentségek kongregációjához, hanem az illetékes rendes (érseki II. fokú) bírósághoz kell intézni és e perorvoslat tárgyában is az dönt. Ez a perorvoslat nem új érdemi döntésre irányul, amit különben a házassági perben a házassági kötelékvédő felebbezése célozni szokott, hanem csupán annak tisztán formális felülbírálására, hogy a rendkívüli házassági köteléki per előfeltételei fennforognak-e és így ez a sommás eljárás jogszerűen alkalmaztatott-e. Nem tűnik ki világosan, hogy a másodfokú rendes bíróság eme eljárását M. miért nem tekinti közigazgatási bírói eljárásnak. Ha annak tekintené, akkor a rendkívüli házassági köteléki per elsőfokon a köz- igazgatási bírósághoz, másodfokon a rendes bírósághoz tartozna. Szerző röviden csak azt jegyzi meg, hogy a rendes másodfokú bíróság hatásköre belsőleg indokolt és ebből nem lehet következtetést vonni a rendkívüli, házassági köteléki per közigazgatási bírói természete ellen. Ebből az
