Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)

olvasható ki : érzi a rendkívüli házassági köteléki per kettősségének fonákságát. Nem tudja megtámadni a másodfokú bíróság rendes bírósági jellegét. Minden további indokolás nélkül egyszerűen csak tiltakozik az ellen, hogy ebből az első fokon eljárt bíróság rendes bíróság jellegére is következtessünk.

Szerző egyik korábbi müvében1 sajátos, de rendes bírói eljárásnak tartotta a rendkívüli házassági köteléki pert, jóllehet már ekkor felmerült előtte az a lehetőség, hogy a közigazgatási bírói eljárások közé tagozza. Erre nyilván az látszott őt indítani, hogy a rendes bírósághoz áttétel szabálya megfelel az 1914. évbeli Codex-tervezetben a közigazgatási bírói eljárás általános áttételi szabályának. Mégis legjobbnak azt találta, hogy a most már szabaddá vált régi szakkifejezés, a processus summarius használtassák, amelyet a Gaspari-féle Index már ebben az értelemben vesz. Másik munkájában® is jóval mértéktartóbb volt és a rendkívüli házassági köteléki pert nem minősítette ellentmondást nem tűrően egyházi közigazgatási bírósági eljárásnak, hanem óvatosan mérlegelte tételének helyességét, az ellenkező megoldást is megengedvén. Itt még úgy vélte, hogy a rendkívüli házassági köteléki per rendszerbeli megoldására két lehetőség kínálkozik : vagy a rendes bíróság különös, rendkívüli, sommás perének tekintjük, vagy pedig a püspöki közigazgatásibírósághoz sorolhatjuk. Számára az utóbbi látszott a helyes megoldásnak, és ebben az vezethette, amint annak kifejezést is ad, hogy ezáltal tárgytalanná válnak azok a meggondolások, amelyeket a rendkívüli házassági köteléki per közigazgatási jellegét vitató szerzők hoztak fel. M. itt is túllőtt a célon, amikor mindkét nézetnek igazát kereste, azt gondolván, hogy a középútnak szánt közigazgatási bíróság tétele a bírói és a közigazgatási jelleg vitatóit egyaránt kielégítheti. Ehhez persze arra is szüksége volt, hogy a rendkívüli házassági köteléki perben hozott ítéletnek szakértelemben vett ítélet-jellegét tagadja, valamint arra, hogy fontos szerepet tulajdonítson az appellatio helyett használt provocatio terminus jogorvoslati minőségének, jóllehet, mint látjuk, a kettő ugyanaz.

Röviden összefoglalva az eddigieket, sem a Codex, sem az azóta keletkezett újabb kánon jogi jogforrások nem ismerik az egyházi köz- igazgatási bíróságot és ennélfogva a rendkívüli házassági köteléki pert sem lehet ennek körébe sorolni. Mörsdorfnak nem sikerült bebizonyítani az egyházi közigazgatási bíróság fogalmának és terminusának helyességét, még kevésbbé azt, hogy a rendkívüli házassági köteléki per ennek a körébe tartozik. Még ha megállna is az egyházi közigazgatási bíróság tétele, akkor is nehezen lenne odasorolható a rendkívüli házassági köte- 1 2

1 Zur Eheprozeßordnung für die Diözesangerichte vom 15. 8. 1936., Theol. Qschr. CXX, 215—216.

2 Die kirchl. Verwaltungsgerichtsbarkeit, Eichmann Emlékkönyv, 584—586.

SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELEKI PERHEZ 245