Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 243 Amint látható, belső szükségszerűség nem kényszeritette a szerzőt arra, hogy az egyházi közigazgatási bíróság elnevezést meghonosítsa. Legjobban látható ez a rendkívüli házassági köteléki pert elintéző bíróságnak egyházi közigazgatási bíróságként szerepeltetésében, amelynek világi jogi párdarabját meg sem próbálta megtalálni. Azok a szervek, amelyeknek tevékenységében egyházi közigazgatási bíráskodást lát, vagy egyházi bíróságok, vagy pedig közigazgatási szervek, eljárásuk vagy bírói vagy pedig közigazgatási eljárás és ezen nem változtat az sem, hogy sommás (rendkívüli, rövidített) eljárásról van szó. De, ha a Af.-féle egyházi közigazgatási bíróság a közigazgatás feletti bíróság lenne, kérdezhetném azt is, hol van a házasság semmisségének kérdésében a közigazgatási szervnek ama ténykedése, amelyet a bíróság a jogszerűség szempontjából felülbírálni lenne hivatott. A házasságot u. i., amióta a kánonjogban a konszenzuális elmélet uralkodik, nem az egyházi hatóságok, hanem a házasfelek létesítik. A közelebbi ok, ami MA az egyházi közigazgatási bíróság fogalmának konstruálására látszott indítani, nyilvánvalóan nem a kánonjog, hanem idegen jogterületek földjén gyökerezik. Ez kitűnik abból is, hogy az egyházi közigazgatási bíróság tagadójának azt veti szemére, hogy annak nézete az állami jognak egy már idejét multa, meghaladott fogalmából táplálkozik, amely a kánonjog lényegileg különböző viszonyaira nem talál. Utóbbi igaz is. Csakhogy ebből a helyes felismerésből éppen ellenkezőleg az következik, hogy mellőzzük az egyházi közigazgatási bíróság elnevezését, mint a kánonjogban idegenszerűt és gyökérrel nem bírót, nem pedig az, hogy az újabb német világi jogi irodalom egyes képviselőinek közigazgatási bírósági fogalmára támaszkodva, az öt világrészen érvényes kánonjogba bevezessünk olyan közigazgatási bírósági fogalmat, amely a világi jognak más országokban érvényesülő közigazgatási bíróságának fogalmától eltér. Mellesleg szólva, a vonatkozó újabb német világi jogi irodalom nézete sem egyöntetű a közigazgatási bíráskodás kérdésében, jóllehet azt, legalább egyelőre, nem alapozzák többé a közjogi alanyi jogok rendszerére, ami különben nem is volt kizárólagos ismertetőjegyük.1 Aligha véletlen, hogy az egyházi közigazgatási bíráskodás elnevezését nem egy évtizeddel ezelőtt akarták teoretikusan megalapozni. Mörsdorf nem tudott meggyőzni arról, hogy az egyházi közigazgatási bíróság elnevezése a kánonjog szellemében gyökerezik. Ez az elnevezés szükségtelen, hiánya eddig sem okozott nehézséget, fenntartása pedig azt jelentené, hogy más jogterületről vett fogalmat viszünk át a kánonjogba, de itt ismét más tartalommal telítjük meg. 1 L. erre Martonyi: A közigazgatás jogszerűsége, 100 sköv., 138 sköv. Ugyanitt (151) kiemeli a szerző, hogy a jogi vagy tényleges diktatúrák nem feltétlenül vonják maguk után a közigazgatási bíróság jogkörének lényeges megszűkítését. 16*
