Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
242 MÓRA MIHÁLY A kifogástalan meglátásokban egyébként bővelkedő munkája helyes abban a kiindulásban, hogy a kánonjog a hatalmi megosztást szervezetileg nem valósítja meg tökéletesen, amint az, tehetjük hozzá, a világi jogban sincs nagyon másként. A bíráskodás területén már most ez abban nyilvánul meg, hogy a bírói hatalmat mind a szoros értelemben vett bíróságok (tribunalia), mind pedig a különböző közigazgatási szervek gyakorolják. Ezért M. a bírói útnak két kiágazását különbözteti meg : a rendes bírói és a közigazgatási bírói utat, utóbbin aztán azt a jelenséget érti, hogy a bírói hatalmat olyan szervek gyakorolják, amelyeknek különben elsősorban a közigazgatás feladatait kell ellátni. Ezt a szétválasztást Aí. közelebbről a következő okfejtésre alapítja. A bírói és a közigazgatási tevékenység formálisan azáltal különbözik, hogy a bíró az általános jogszabálynak a konkrét esetek alkalmazására szorítkozik, míg a közigazgatási tevékenység, bár a törvényhez van kötve, de a puszta törvényalkalmazáson túlmegy és azt cselekszi, amit az egyház javára a szükségszerűség, célszerűség vagy hasznosság kívánatosnak tart. A bírói és közigazgatási tevékenység különböző célkitűzésének a bírói és közigazgatási eljárás különböző módja felel meg. A bírói út (via iudicialis) és a közigazgatási út (via administrativa) elválasztásával nem a bírói és a közigazgatási szervek eljárását jelöli meg, hanem a bíráskodás és a közigazgatás, mint formálisan különböző hatalmi ágak sajátszerűségét az eljárásuk módjában. A bírói utat különleges alkotmány- s eljárási alapelvek szükségszerű figyelembevétele jellemzi, amelyek a hivatása magaslatán álló bíráskodásra elengedhetetlenek, a közigazgatási utat viszont — a közigazgatás természetét követve— a szabad, formától mentes eljárás elve. Ez azzal függ össze, hogy a köz- igazgatás és a bíráskodás közti fogalmi különbségnek legfontosabb kihatása eme eljárásbeli különbözőségben található meg. A «iudicium» mellett az érvényes jog kb. egy tucatnyi más eljárás- fajtát ismer, amelyek az előzővel abban egyeznek meg, hogy a bíráskodás céljára szolgálnak és rendelkeznek azokkal a lényeges eljárásbeli jegyekkel, amelyek a bírósági eljárásnak sajátjai. A hatalmi tevékenységnek ez a faja azonban nemcsak a tribunalia, a szoros értelemben vett bíróságoknál található meg, hanem olyan egyházi szerveknél is, amelyekre a jog főleg a közigazgatás feladatait bízta. Ezért különböztethető meg a rendes bírói út mellett (linea iudi- cialis-communis) a közigazgatási bírói (linea iudicialis-disciplinaris). Az első a rendes bíróságokhoz vezet, vagyis azokhoz a szervekhez, amelyek a bíróságok igazgatása mellett kizárólag a bíráskodásnak szolgálnak és amelyeket a Codex tribunalia néven különböztet meg a köz- igazgatási szervektől. A második olyan szervekhez vezet, amelyek körébe a jog elsősorban a közigazgatás feladatait utalja, ezek azonban egyszersmind bizonyos bíráskodási jogosultsággal is rendelkeznek és ebben a vonatkozásban közigazgatási bíróságnak tekintendők.
