Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 237 hogy az köz- és magánjog között nem teszi meg ezt a szétválasztást amelynek határa különben a világi jogban is vitás.1 Olyan ügyek, amelyek látszólag magánjogiak, az egyház szemében közjogi színezetet kapnak, aminthogy az egyházi jog túlnyomó része — világi jogi szemszögből — közjogi jellegű. A házassági köteléki ügyeket az egyház nem a házasfelek merőben magánügyének tekinti, hanem azokat lényegileg azon az alapon bírálja el, amely a hét szentség egyikének fennállásához egyházi szempontból fűződik: nem a magánügynek, hanem a szentségnek, mint eminensen egyházi közügynek szempontjából. Azok a különben mélyreható, alapos és elméletileg kétségtelenül figyelemreméltó törekvések, amelyek causae natura sua iudiciares és causae natura sua administrativae között különböztetnek, vagy a bíróságokra a perelhető jogok védelmét, a közigazgatási hatóságokra csupán érdekek vagy ezenkívül perelhetetlen jogok védelmét is bízzák, kénytelenek a teóriát meggyöngítő számtalan kivételt megállapítani, ami mind arra utal, hogy az egyházi jogban túlzottan erőltetett és problematikus sikerű a megállapításuk. De a fentebbiek eléggé megvilágítják és megmagyarázzák azt is, hogy, ha elsőbbségről lehet szó, az egyházi közigazgatási hatóságok élveznek hatalmi túlsúlyt a bíróságokkal szemben. A mai úgynevezett totális alkotmányokkal rendelkező országok jogászai számára ma talán kisebb nehézséget jelent annak megértése, mint akkor, amikor a jogállamuk a parlamentáris alkotmány rek- vizitumaival még rendelkezett, hogy a rendi egyházban miért nem voltak szükségesek azok a meggondolások, amelyek a hatalomnak egy kézbe egyesítését megakadályozandó, az államhatalmi ágak egyensúlyát igyekeztek megteremteni : hogy az új korban maradjunk, a tridenti zsinattól a mai napig a pápa és a püspökök joghatósága változatlanul egységbe foglaltan maradt, és ezen nem változtatott Montesquieu teóriája sem, mert az egyik államhatalmi ág szerveinek túlsúlya ellen küzdő történelmi erők az egyenlőtlen jogállású, laikusokból és papokból álló hierarchikus egyházban támasztékot nem nyerhettek. Mindezek következményeként a kánonjog a közigazgatási hatósági ténykedéseknek független bíróság részéről történő felülbírálását kizárja, éspedig nem pusztán az elmélet meggondolása alapján, hiszen erre kifejezett tilalom is áll fenn az 1601. c. rendelkezésében. Az egyházi közigazgatási bíróság elnevezése tehát kellő alappal nem bír. Ami pedig az ú. n. nem valódi közigazgatási bírósági eljárást illeti, arra sincs semmi ok, hogy az ez alá sorolt eljárásokat továbbra is ne egyszerűen közigazgatási eljárásnak minősítsük. 10. Az első irodalmi nyom, amely a Codex jogában közigazgatási bíróságot vél fölfedezni, nincsen sok, legalábbis közvetlen 1 L. erre Moór Gyula: A jogrendszer tagozódásának problémája.
