Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)
236 MÓRA MIHÁLY bíróság mellett közigazgatás, a bírói mellett közigazgatási eljárás. Az egyházi hatalom egysége, mint fentebb láttuk, nem zárja ki az elvileg egymástól különböző működési körre rendelt helyettesítő és segédszervek létét, amelyek nem azonos eljárási szabályok útján tevékenykednek. Csakhogy a két szerv egymástól lehetséges elválasztását túlságosan sok és erős kivétel mossa el, az egyik vagy másik működésének szelepét nem mindig objektív jogszabály nyitja meg, hanem jóval tágabb tere van a szubjektív megítélésnek is. Mindezeknek mélyebb oka a pápai és alsóbbfokon a püspöki centralizált egyházi hatalom egysége, amellyel szemben a segédszervek szerepe csak másodrangú, bár persze ezt az egységes egyházi hatalmat is fel lehet elméletileg bontani tevékenységének iránya szerint. Amikor a kánonjog ma is kitart a középkor folyamán kialakult iurisdictio-imperium fogalmának egységes szemlélete mellett, ezt nem lehet sem időszerűtlennek, sem meghaladottnak tekinteni, legfeljebb csak következetesnek, amelyet lényegileg a világi teória is igazol, amikor az államhatalmak többségét az organikus államfogalom önmagával ellentétes termékének tekinti, lévén az államhatalom egy, amelynek csak a megnyilatkozásai lehetnek különbözőek. A kánonjogban is van tehát bíróság és közigazgatás, bírói és közigazgatási eljárás, ezek különböznek egymástól. A fenti fejtegetések nemcsak azt bizonyítják ugyanis, hogy a kánonjogban törvényhozó, bírói és közigazgatási hatalom között élesen nem lehet különböztetni, de egyszersmind azt is, hogy a bírói eljárás mellett közigazgatási is van, a bíróságok mellett közigazgatási szervek is működnek. Fentebb említettük, hogy a püspök szabad mérlegelésétől függhet, vájjon némely ügy a közigazgatási, vagy a bírói úton intéztessék-e el és hogy a bíboros kongregációk a hozzájuk került ügyet áttehetik a bírósághoz. Mi mást bizonyít ez is, mint azt az egyébként köztudomású tényt, hogy a kánonjogban is van bíróság és közigazgatási hatóság, van bírói és közigazgatási eljárás. A Codex a két eljárás között bizonyos fokig különbséget tesz, anélkül, hogy élesen elválasztotta volna őket egymástól, aminek az a következménye, mint már arra a rendkívüli házassági köteléki pernél rámutattunk, hogy nem mindig könnyű adott esetben megállapítani, melyikről van szó. Több okból szinte leküzdhetetlen nehézség tornyosul ama tiszteletreméltó kísérletek elé is, amelyek — szintén túlságosan a világi jogra támaszkodván — az ügy természetét kívánták oly döntő mozzanatnak tekinteni, amely meghatározza a bírói és közigazgatási út igénybevételét. Olyan meggondolás, amely a világi jogban, a büntetőjog területét figyelembe nem véve, nagyban-egészben jól eligazít akként, hogy a magánjogi természetű jogvitát bírói, közjogi természetűt pedig köz- igazgatási hatósághoz utalja, lehet értékesíthető hatásköri szabály a világi jogban, de a kánonjogban aligha éspedig már annálfogva sem,
