Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez. (Folyt.)

nincs szükség. Valóban, mind a pápa, mind a püspökök már a személyes ügyintézés nehézségei miatt is átengedhetik, amint át is engedik jogkörük gyakorlását közigazgatási szerveiknek, nevezetesen a bíboros kongregációknak s püspöki fokon a helynökségeknek — és bíróságaiknak, nevezetesen a pápai s a püspöki bíróságoknak. Mindazonáltal sem a püspök, sem a pápa egyházi joghatóságának teljessége ezzel nem csökken, ami különösen a pápa irányában jut kifejezésre. Az igaz, hogy a Codex óta az említett szerveik hatáskörének elválasztása, különösen a püspöki vonalon, élesebb kontúrokkal bontakozik ki és így a közigazgatási és a bírói segédszervek működése egymás irányában határozottabb jogi alapokon nyugszik. Ez azonban nem érinti az egységes egyházi hatalom valódi birtokosainak jogállományát, ami már abból is kitűnik, hogy az ügyintézésben az említett szerveiket csak kisegítő, bár a mai ügyforgalom mellett nélkülözhetetlen szerep illeti, ellenben a pápa és a püspökök minden ügyre fenntarthatják a személyes döntést.

Az autochton kánonjogi álláspont helyesen emeli ki e vonatkozásban azt is, hogy a pápa bármely egyházi ügyet az ügy bármely szakaszában magához vonhat éspedig nemcsak a fél kérelmére, hanem saját elhatározásából is (ius reclamandi-ius evocandi ; 1557. c. 3. §, 1559. c.

2. §). A pápa dönthet személyesen is, vagy pedig ha akarja, az ügyet a fennálló, esetleg még csak ezután felállítandó hatósága elé utasíthatja és ezáltal azt kizárólagosan illetékessé teszi (1569. c.), — sőt, a beneficium novae audientiae még ma is fennálló intézménye révén elrendelheti, hogy a jogerősen már elintézett ügy bírói úton újból tárgyaltassék, még ha az in integrum restitutio perorvoslatának feltételei (1905— 1907. c.) nem is állanának fenn. A püspökök szabad mérlegelésének is tér nyílik abban az irányban, hogy némely ügy közigazgatási vagy bírói úton intéztessék-e el. Előfordulhat, hogy alsóbbfokon bíróság, legfelsőbb fokon viszont közigazgatási hatóság dönt, más esetekben pedig, mint a házassági, a boldoggá- és szenttéavatási eljárásban, a tényállás kiderítését bíróságok végzik, de a döntés joga már a közigazgatási hatóságot illeti meg. Az illetékes bíboros bizottság mint legfelsőbb közigazgatási szerv a hozzá került ügyet nem köteles maga eldönteni, hanem elintézés végett átteheti a bírósághoz.

Ezek a sajátosságok mind amellett szólnak, hogy a kánoni jogrendben közigazgatás és a bíráskodás és ami ezzel rendszerint együttjár, közigazgatási és bírói eljárás között nem lehet élesen különböztetni.1 Ha ez a választóvonal a dolog természeténél fogva a világi jogban sem valami leküzdhetetlen nehézséget jelentő áthághatatlan fal, a kánonjogban a kettő között úszó határok még jobban elmosódtak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a kánonjogban egyáltalán nincs

1 A magyar irodalomban behatóbban Stolpa József foglalkozott a kérdéssel. (A közigazgatás és bíráskodás elválasztása a katholikus egyházban, Budapest, 1924.)

SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 235