Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Kniewald Károly: A magyar szentek legrégibb zsolozsmái
A MAGYAR SZENTEK LEGRÉGIBB ZSOLOZSMÁI 221 responsoriuma egyezik a római Breviáriumban található mai officiumá- val. Ez a mai officium azonban egyszerűbb, bár érezni rajta a régi, szárnyalóbb zsolozsma hatását. A zágrábi MR 67. j. Breviarium Szent Márton-könyörgése más, mint a Hahóti (MR 126.) és Pray-kódexek egymással egyező könyörgése. MR 67. Szent Márton-collectája a következő : Dominus deus noster, cuius gratia beatus Martinus tres mortuos suscitavit, concede propicius, ut per eius interuentum, a morte anime resuscitari mereamur. Látnivaló, hogy a korábbi szép és nemes imádságot olyan szövegű könyörgés váltotta fel, mely Szent Márton legendájára támaszkodik. Ugyanezt mondhatjuk az I. Vesperás capituluma utáni responsóriumról. Szövege : Martinus sacerdos dei, cui post apostolos tantam gráciám dominus contulit, ut tres mortuos suscitaret, et alias virtutes preclaras ostendit, et inter alios confessores et martires, ut rosa fulget in gallia. Corpore quidem virgineo, blandum habebat eloquium, gravis erat in moribus, intenta mente suspensus est in celo». A Nocturnum invitatoriuma így szól : Jubilemus deo, beatorum presulum regi glorioso, qui eterne glorie coronam, beato dedit pontifici Martino. A Nocturnum első olvasmánya így kezdődik : «Martinus sabbarie pannoniorum oppido oriundus fuit, sed intra italiam ticini alitus est, parentibus secundum seculi dignitatem non infirmis, gentilibus tamen». A Nocturnum 9. responsoriuma és a Benedictus antifónája a szent temetésén megnyilvánuló gyászról beszél : «0 quantus erat luctus hominum, quanta precipue merencium lamenta monachorum, quoniam pium est gaudere martino et pium est flere martinum ». Kiemeljük az 1. Vesperás szép himnuszát Szent Márton tiszteletére : «Martino confessor dei — ualens uigore carnis Fatiscens artubus Mortis future prescius Qui pace christi affluens in unitate spiritus Divisa membra ecclesie Paci reformans unice. Quem uita fert probabilem quem mors cruenta non ledit Qui callidi versuciis — in mortis hora derogans Hec plebs fide promptissima tui diei gaudia Votis colit fidelibus Adesto mitis omnibus
