Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
Ez annyit jelent, hogy a megváltás gyümölcsei nem pusztán potentialiter, hanem virtualiter megtaláltatnak a valósító okban. Úgy, amint az elvetett mag nem csupán képét, hanem jövőjét hordja a beérő termésnek. Animam enim vivificare solius Dei est. Quia tamen caro (Christi) est divinitatis eius instrumentum, instrumentum autem agit in virtute causae principalis, utraque resurrectio nostra et corporalis, et spiritualis in corporalem Christi resurrectionem refertur ut in causam.1 A szentírás s nyomában a szenthagyomány, világos különbséget tesz a megváltás műve (redemptio obiectiva) és annak alkalmazása (redemptio subiectiva) között. Előbbi egy befejezett mü, mely nem ismétlődik s mint ilyen, nem is folytatódik. Utóbbi pedig egy állandó, a világ végéig meg nem szűnő folyamat, mely minden egyes ember személyes csatalkozását kívánja.1 2 Mindkettő elsődlegesen Isten műve, melyet Krisztus által visz végbe. Krisztus a Főpap és Közvetítő, kinek szent embersége valósító eszköz (causa efficiens instrumentális) az Isten terveiben. A megváltás művében, mint valósító okban, virtualiter megvan a megváltás minden gyümölcse. Hogy azonban Krisztus a megváltás gyümölcseit ki is érlelhesse híveiben : ezért kellett föltámadnia.3 Krisztus föltámadt, hogy a megváltott emberiséget személyesen vegye föl titokzatos testébe, hogy mindenkinél külön-külön lakást készítsen a Szentháromságnak (Jn 14, 23). Az objektív megváltás, mint mű, nem olyan, mint egy építészeti alkotás, vagy valamely harci hódítás, mely ugyan fönnáll, de megteremtőjének csak emlékét őrzi. A lánchíd Széchenyi nevét hirdeti, de nem Széchenyi vezeti át rajta a siető utasokat. Amerikát Kolumbus Kristóf fedezte föl, de nem ő kormányozza. Krisztus azonban a megváltás művének alkalmazását is személyesen valósítja meg, mint föltámadott fő a tagjaiban. A megváltás műve és alkalmazása közt szerves kapcsolat van. Ép ezt a kapcsolatot teremti meg a föltámadás. «A föltámadás ugyanis magában foglalja a kereszthalált, miként a törzs a gyökeret. A nagypéntek a húsvétvasárnap szükséges előfoka ; a halál-áldozat, melyben az Isten-ember teljesen átadja magát Istennek az emberekért, előkészíti és kiérdemli azt az áldozati istenközösséget, melyet Isten és az ember között létrehoz a föltámadás hűsvétja».4 A keresztáldozat a gyökér, a föltámadás a törzs szerepét tölti be az objektív megváltás művében. A törzs minden erejét a gyökér érdeméből bírja, a gyökér nem tudna gyümölcsöt teremni törzs nélkül. Krisztus maga az elvetett búzaszemhez hasonlítja halálát (Jn 12, 1 Compendium Theol. 239. V. ö. S Th. Ili 48, 6; 49, 1—3. 2 V. ö. Schütz i. m. II, 5. A szentírás tanítását összefolgalja Büchsel (in : Theol. Wörterbuch zum N. T. I, 257). 3 Prat i. h. — V. ö. Oepke : «die Erlösung ist durch sie (Auferstehung) wirkungskräftig gemacht», Tohel. Wörterbuch zum N. T. II, 334. 4 Schütz II, 58. A FÖLTÁMADÁS JELENTŐSÉGE A MEGVÁLTÁS MŰVÉBEN 207
