Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
208 ERÖSS ALFRED 24). Nem elég azonban, ha a búzaszem meghal, ki is kell hajtania a földből, mert ha nincs kalász, mely a gyümölcsöt hordozza, nincsen termés. Krisztus nem akart egymagában maradni (Jn 12, 25). Ezért volt szükség a keresztáldozatra és föltámadásra. A megváltás müvében nem csak azt kell szem előtt tartanunk, hogy az Atyának engesztelést ad és az emberiség előtt kinyitja a mennyország kapuját, hanem azt is, hogy ezáltal lett Krisztus teljes értelemben feje az Egyháznak.1 Ebben kell látnunk a föltámadás sajátos jelentőségét a megváltás művében. A föltámadás tette lehetővé, hogy Krisztus, mint örök Főpap és Közvetítő, tagjaiba árassza a megváltásban kiérdemelt kegyelmeket. «Krisztus nem azért jött csupán a földre, hogy meghaljon, hanem azért, hogy magával egyesítsen és győzelmének részesévé tegyen.»1 2 íme itt az értelme Szent Pál szavainak is, xai rjyiq&r) ôià rrjv ôixaicoaiv fiptbv. Krisztus meghalt bűneink miatt, hogy elégtételt adjon az Atyának s nekünk kiérdemelje a bűnbocsánat és istengyermekség kegyelmét. Föltámadott a mi megigazulásunk miatt, vagyis azért, hogy a kiérdemelt kegyelmeket kioszthassa és gyümölcsöztethesse bennünk, így mindenkor a föltámadott Krisztus szenteli meg a szíveket.3 * * * Ezek után most már röviden válaszolhatunk a tanulmány elején megemlített három megoldási kísérletre, ad i) Ahogy nincs megváltó keresztáldozat a föltámadás nélkül, úgy a föltámadás dicsőségét sem gondolhatjuk el a kereszthalál alázata nélkül. Nem lehet, s nem is szabad, egyiket sem elhanyagolni a keresztény életben és a keresztény tanításban. Mivel pedig Krisztus csak egyszer halt meg (Rom 6, 9), most már mindenkor mint föltámadott él és uralkodik. Helyes azért az a dogmatikai megfontolás, mely szent Pált követve a föltámadott Üdvözítőben keresi a föltámadást és az életet.4 — ad 2) Amint már említettük, a megigazulás a valóságban el nem vonatkoztatható a megtisztulástól. És viszont, nincs bűntől való megtisztulás a megváltás rendjében kegyelmi újjászületés nélkül. Ezért a megváltás művének pozitív és negatív oldaláról beszélve, nem két külön ténykedésre, hanem csak az egységes tény két oldaláról 1 «Entre la mort et la résurrection du Christ, et son rôle universellement vivifiant, il y a union et continuité. C’est parce que sa mort et sa résurrection font de lui le second Adam ; parce que, par elles, il a, en quelque sorte, ouvert en lui l’entrée par où pénètre l’humanité entière ; parce que, par elles encore, il a commencé en lui le bienheureux changement qui doit transfigurer tout la race ; c’est pour cela que par elles encore, il devient, pour tous les membres de son corps la tête. Mersch, Le Corps Mystique du Christ,2 1 164—165. 2 Prat, i. m. II, 252. 3 «C’est la Christ glorieux qui nous justifie», Richard, La Rédemption, mystère d’amour (in : Recherches des Sciences relig. 1923, 205). V. Ö. Jn 16, 7—12. 1 Col 3, 1—3.
