Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)

Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében

A FÖLTÁMADÁS JELENTŐSÉGE A MEGVÁLTÁS MŰVÉBEN 203 eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged». (Jn 17, \.y Ebből érthető, hogy a szenthagyomány a keresztben nem csak a megaláztatást, hanem a megdicsőülést látja. Szent Ágoston külön kiemeli, hogy bár a hitetlen csak a külső szenvedést szemléli, egyedül a hivő a külső mögött a dicsőséget is felismeri.1 2 * A megdicsőülés vonalán pedig ismét szorosan összetartozik Krisztus halála és föltámadása. A kereszt dicsősége a föltámadásban lett nyilvánvaló. A föltámadás azonban nem pusztán «jele» a szenvedés dicsőségének, hanem folytatása és kivirágzása.® Mint ilyen az isteni igazság és szeretet követelménye. Quia igitur Christus propter caritatem et obedientiam Dei se humiliavit usque ad mortem crucis, oportebat quod exaltaretur a Deo usque ad gloriam resurrectionis.4 3. A megváltás mint áldozat. Napjainkban igen sokat beszélünk arról, hogy áldozatot kell hozni a hazáért, a közért, stb. A legtöbb ember azonban csak külsőségesen fogja föl ezt az áldozatot. Szinte hihetetlen, mennyire elvesztette a modern ember minden érzékét a tulajdonképeni áldozat iránt. Az áldozatban csak a lemondást látja, minden különösebb jelentés és belső szándék nélkül. Holott a lemondás önmagában nem értékes, hanem csak akkor, ha a belső önátadásnak kifejezése. (Ozeás 6, 6.) Ez a belső és tényleges önátadás az áldozat lelke. Az önátadás ugyanis nem egyéb, mint meghódolás a végtelen Szent fönsége előtt, amely hódolat magában foglalja a legfőbb célt, az életközösséget Istennel. «Minthogy azonban ez magának a vallásosságnak is veleje, az áldozat nem egyéb mint a vallási élet alaptevékenységének lehető teljes, kimerítő kifejezése,»5 Ennek az áldozatnak, az ember természeténél fogva, s Isten rendelése szerint, közösségben, vagyis nyilvános és látható módon kell megvalósulnia. Az egész vallásos élet középpontja a liturgikus áldozat, a szentmise, mely viszont nem egyéb, mint a keresztáldozat szentségi megjelenítése az oltáron. A megváltás rendjében egyetlen abszolút áldozat van : Krisztus áldozata a kereszten. «Verum sacrificium quod uni vero Deo debetur, solus Christus implevit.»6 Az áldozatnak teljességéhez (ad integritatem) hozzátartozik Isten részéről az elfogadás (acceptatio divina). Ez az elfogadás adva volt Krisztus küldetésével, de megnyilatkozott a föl­támadás dicsőségében.7 1 V. ö. S. Augustinus, in Ioannem tr. 104, 2—3 (PL 35, 1903) ; sermo 377, 1 (P L 39, 1672—1673). 2 Sermo 138, 6 (PL 38, 766). V. ö. Gombos, Theologia claritatis apud Sanctum Augustinum (1941) 33—46. 8 passio est semen, resurrectio planta, Gombos i. m. 34. 4 STh III 53, 1 ; v. ö. Compendium Theol. 240 ; Apostolok cselekedetei 3, 15 ; 10, 40. 6 Schütz, i. m. II 493. * S. Augustinus, Contra Faustum XX, 18 (PL 42, 382—383). 7 V. ö. De la Taille, Mysterium Fidei8 (1931) 132—142.

Next

/
Oldalképek
Tartalom