Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
204 ERŐS ALFRÉD A francia iskola teológiai felfogása szerint minden áldozatnak három lényeges része van : a fölajánlás, a föláldozás, és a föllángolás. Krisztus egész földi élete állandó fölajániás volt, míg a föláldozás beteljesedett a kereszten. A föllángolás (consommation ou inflammation) pedig a föltámadásban, vagyis Krisztus megdicsőülésében lett nyilvánvaló.1 Ezt a felfogást első műveiben Scheeben is magáévá teszi s bővebben kifejti. A föltámadás nemcsak jelzi az isteni elfogadást, hanem meg is valósítja a végleges átvételt. Ahogy Illés áldozatát mennyei tűz gyújtotta meg, s mintegy a földi ajándékot égivé változtatta, úgy a föltámadás Krisztus áldozati testét, mint megdicsőült testet mindörökre áthelyezi Istenhez. Szent Ágoston szavai szerint : Eadem substantia corporis in coelestem mutabitur qualitatem, quod ignis in sacrificio significabat, velut absorbens mortem in victoriam (Contra Faustum XXII, 17.) Ebben látja Scheeben igazi okát annak, hogy Krisztus áldozata a maga egészében — das Opfer Christi in seiner Totalität — lényege szerint sacrificium paschale, húsvéti áldozat, mely magában foglalja a nçs, az átmenet fogalmát, vagyis az áldozatnak fölvételét Istenhez.1 2 Ha eltekintünk ez elméletektől, marad a tény, hogy a föltámadás Krisztus áldozatában az isteni elfogadás kifejezése, s mint ilyen szorosan hozzátartozik a megváltás művéhez. E gondolatot megerősíti a liturgia ősi szelleme, amely az áldozatban a föltámadást összekapcsolja a kereszthalállal s együtt emlékezik meg mindkettőről. (Unde et memores.) Még erősebben jut kifejezésre ez az egység a keleti liturgiában és a szenthagyományban is föltalálható. Aranyszájú Szent János szerint a húsvéti áldozat teljessége három cselekményt foglal magába : az utolsó vacsorát, a kereszthalált, és a föltámadást.3 4. A megváltás, mint fegyvertény. Talán alkalmasan fejezi ki ez a mai fogalom a megváltás művét, amennyiben az kiszabadítást (redemptio) és krisztusi győzelmet jelent. Ez a világküzdelem ugyanis nem hasonló erők összecsapása, vagy kétes kimenetelű harc a sötétség hatalma és a világ világossága között. A szentírás elég gyakran utal arra, hogy ez a küzdelem mint hasonlat is viszonylagos : «a démoni hatalmak erői nem léphetik túl az Isten-akarta korlátokat s szolgaságba hajtó képességük csak beteljesítése az isteni büntetésnek».4 1 Enfin la consommation a été faite en la"résurrection, en laquelle tous les restes de la passibilité et de la mortalité de Jésus ont été consommés en la splendeur et la clarté divine, en laquelle a été exaucée cette prière : « Père, glorifiez-moi de cette clarté que j’ai eue en vous, avant que le monde fût» Bourgoing, Méditations II, 33—34. Hasonlókép Condren, Ioannes Eudes, Olier. 2 sacrificium transitus scii, ad Deum, Scheeben, Mysterien (194 360—361 ; v. ö. Dogmatik V n 1943, s a szerzőtől A Megváltás, 63. 3 in 1 Cor Homilia XXXIV, 2 (PQ 61, 288). * Tiiliä, Das Strafleiden Christi (1941) 88 ; v. ö. Schütz, i. m. II, 14—16 ; Stauffer, Die Theologie des N. T (1941) 103—106.
