Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
202 ERŐSS ALFRÉD szeretet aktusa, az elégtétel az igazságosságé.1 Magától értetődik azonban, hogy a krisztusi elégtétel nem zárja ki a szeretetet, hanem épp ellenkezőleg, a legnagyobb istenszeretet ténye, melyet valaha emberi szív gyakorolt. Sőt abban kell látnunk a krisztusi elégtétel értékét és teljességét, hogy tökéletes szeretetből fakadt. A bűn ugyanis nemcsak tiszteletlenség az isteni Szentséggel szemben, hanem egyúttal súlyos megsértése a végtelen Szeretetnek. Az elégtétel abban áll, hogy az Üdvözítő «ezt a nagy sértést jóvátette, amennyiben Istennek megadta a lehető legnagyobb tiszteletet, mely értékben bőven fölér a sértéssel».* Ez a tiszteletadás pedig a legnagyobb szeretet műve. Ez okból nagyobb tetszést nyert Istennél, mint amilyen visszatetsző a bűnök összessége.1 * 3 4 Az elégtételt nem szabad úgy elgondolnunk, mintha a bűnös emberiség helyett saját Fiát büntetné meg Isten. Az elégtétel nemcsak az igazságosság, hanem a szeretet követelménye. A legnagyobb szeretet hajtja Krisztust, hogy az Atyát kiengesztelje és minden sértést, tiszteletlenséget, szeretetlenséget jóvátegyen. így tekintve : az Atya részéről sem látszik kegyetlenségnek, hanem inkább kitüntetésnek a Fiú föláldozása. Ahogy a harctéren a legkiválóbb katonát állítják a legveszélyesebb helyekre, ahogy a társadalmi életben a legnagyobb feladatok megoldását a legjobbakra bízzuk. Valamelyes analógia alapján így van ez a megváltás művében. Minden merész vállalkozás alkalom a nagyobb dicsőségre, s aki felszólít a vállalatra, ezzel bizalmát és szeretetét mutatja ki velünk szemben. Mivel Isten maga a Szeretet, nagy feladatok kitűzésével érezteti velünk szeretetének nagyságát. Cum enim amor Dei sit causa bonitatis rerum, non esset aliquid alio melius, si Deus non vellet uni maius bonum quam alteri. Aquinói Szent Tamás fölveti a kérdést : kit szeret jobban a Mindenható? Krisztust, vagy az emberiséget, akiért föláldozta Krisztust? A kérdésre világos és egyöntetű a felelet. Krisztust szereti jobban az Atya s épp azért akarta és adta a keresztet, hogy általa valósítsa meg a nagyobb dicsőséget.* Ebben látjuk a megtestesülésnek és Krisztus egész földi életének igazi értelmét és célját. Azért jött, hogy a kereszten megkezdődjék a minden- ség új dicsősége, mely az Isten dicsőségét szolgálja. Ez az az «óra», amelyről mindig beszél, s amelyet így mond ki a főpapi imában : «Atyám! 1 actus iustitiae, v. ö. S Th III 48, 2 obi. 3. 3 Schütz, i. m. II, 6. 3 L’amour du Christ mourant pour nous sur la Croix plaisait plus à Dieu que tous les péchés des hommes réunis ne peuvent lui déplaire, Garrigou- Lagrange, Le Sauveur et son amour pour nous (1935) 241. 4 Deus Christum diligit non solum plus quam totum humanum genus, sed etiam magis quam totam universitatem creaturarum ; quia scilicet ei maius bonum voluit, quia dedit ei nomen quod est super omne nomen, ut verus Deus esset. Nec aliquid eius excellentiae deperiit ex hoc quod Deus dedit eum in mortem pro salute humani generis ; quinimo ex hoc factus est victor gloriosus, S Th I 20, 4 ad 1. n-
