Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Erőss Alfréd: A föltámadás jelentősége a megváltás művében
A FÖLTÁMADÁS JELENTŐSÉGE A MEGVÁLTÁS MŰVÉBEN 201 1. A megváltás mint érdem. A megigazulás érdemszerző oka Krisztus, a közvetítő. Ez a megváltás művének alapvető mozzanata. Érdem alatt általában oly emberi művet értünk, amely méltó a jutalomra. Így a komoly tudományos munka, amely megérdemli a tudományos világ elismerését. Egy katonai hőstett, mely a nemzet háláját és csodálatát vívja ki, stb. Az érdem mint cselekmény a szeretet körébe tartozik.1 A tudósnál is a tudományszeretet, a katonánál a hazaszeretet a nagy tettek rugója. Isten előtt pedig csak a személyes és természetfölötti istenszeretetből fakadó cselekedet lehet érdemszerző. Ilyen volt Krisztus Urunk minden cselekedete. A kereszthalál fejezte ki azonban legtökéletesebben ezt a szeretetet, s azért Isten rendelése szerint a megváltás elsődlegesen Krisztus halálának érdeme.1 2 Kezdettől fogva a fides quaerens intellectum oly szoros egységben látta a Megváltó minden cselekedetét, hogy egyiket sem akarta elvonatkoztatni a kereszttől, s egyiket sem merte kizárni az érdemszerzés méltóságából. Itt mutatkozott azonban a nehézség, mégpedig épp a föltámadással kapcsolatban. Krisztus a földi vándorlás alatt — bezárólag a kereszthalálig — egyszersmind vándor és élvező, simul viator et comprehensor. A halállal együtt a földi vándorlás (status viae) véget ér, s következéskép az érdemszerzés ideje lezárul. A föltámadás tehát már nem érdemszerző tény. Ezt a következtetést sokan nem merték levonni. Attól tartottak, hogy ellentétbe kerülnek egy másik igazsággal, mely azt hirdeti, hogy Krisztus egész földi élete — csodái, tanítása, szenvedése, halála, föltámadása, mennybemenetele — a mi üdvösségünkre szolgált.3 Úgy gondolták tehát, hogy valami módon a föltámadás is érdemszerzőnek mondható.4 * Szent Tamás volt egyike az elsőknek, aki teljes határozottsággal kimondotta, hogy Krisztusra is vonatkozik az általános elv : érdemei lezárulnak a kereszthalállal.6 * A föltámadás már a jutalom, amelyet a kereszten kiérdemelt magának az Üdvözítő. A föltámadás tehát nem érdemszerző, hanem — teszi hozzá rögtön Szent Tamás — minta-oka a megigazulásnak. Benne mintegy rögtön bemutatja azt, amit nekünk is kiérdemelt, «hogy amint az Atya dicsősége föltámasztotta Krisztust a halottaiból, épúgy mi is éljünk új életet». (Rom 6, 4.)8 2. A megváltás mint elégtétel. Míg az érdem természete szerint a 1 dignitas merendi pertinet ad virtutem caritatis, S Th III 19, 3. 2 S Th III 48, 1 ad 3 ; v. ö. Quodlibetales II, 2. 5 V. ö. Schütz, i. m. II 7. 1 A skolasztika előkorában találjuk e felfogást. Alexander Halensis következőkép emlékezik meg róluk : Unde dicunt, quod (resurrectio) causa meritoria est quodam modo, Summa III 20, membr. 1, art. 1. 6 De Veritate XXIX, 6 ; v. ö. S Th III 19, 3, ad 1, Comp. Theol. 239. • S Th III 53, 1 ad 3 ; 56, 2, és a szentpáli levelekhez irt magyarázatokban gyakran. V. ö. Prohászka, Elmélkedések (össz. M. VII) 113—114.
