Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Móra Mihály: A görögkeleti egyházjog, a katolikus egyház és az állam
A QÖRÖQKELETI EGYHÁZJOG, A KAT. EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM 125 már az újszövetség jogforrásainak értelmezése tekintetében is van kérdés, mint például a házasságé, amelyet a nyugati és a keleti egyház joga nem egyöntetűen értelmez. Ám már a végleges elszakadás előtt is volt különbség a nyugati és a keleti egyház jogfelfogása között, amely több tényezőre vezethető vissza. Ezek a különbségek a schisma utáni több mint kilenc évszázad történései folytán természetesen még észrevehetőbbekké váltak. A nyugati egyház kánonjogának szemszögéből nézve a keleti egyház — értve ezen itt külön jelző nélkül mindig a konstantinápolyi pátriárkával dogmatikai közösségben élő nem egyesültet — jogtudománya nem tartott lépést a sokféle újabb jogintézményt kiágaztató nyugatiéval és a nyugati egyház kánonjogának ismeretében vissza- maradottabbnak látszik. (Mintha megfordított lenne itt a helyzet, mint a liturgia terén : gondoljunk a keleti egyházak színes, pompázatos, differenciált szertartásaira.) A protestántizmus hullámverései lényegileg a nyugati egyház területén játszódtak le, itt voltak meg az előfeltételei is, ha hatásai nem maradtak minden nyom nélkül a keleti egyház kánonjogára sem. A pápai hatalom megerősödése, a kuriális szervezet kiépülése a javadalmi jog kifejlődése, a trienti zsinat eredményei, az egységes egyházi szervezet, a püspök és a káptalan jogkörének elrendeződése, a házasságjog jogelméleti finomságai, a szerzetesjog sokszínűségében is minuciózus kidolgozása, az eljárásjog részletekbe ágazása és a kánoni perjog reformjai — olyan jogterületek és jelenségek, amelyeket a keleti egyházban vagy hiába keresünk, vagy jórészt más formában, leegyszerűsített keretek között találunk meg. A nyugati egyháznak X11—XIV. századbeli klasszikus kánonjogtudománya éles jogi disztinkcióival Európa világi jogrendszereire nem tagadható hatással volt, de mint lényegében nyugateurópai kultúrjelenség, a keleti egyházi jog irányában olyan sorompókkal találkozott, amelyet csak elvétve sikerült leküzdeni, annak ellenére, hogy már a római jogi, patrisztikai és szinodális közös alapok is megteremtették ennek előfeltételeit. A Codex luris Canonici egységes törvénykönyve, jogászi felépítése, csiszoltsága is szembeállítható a keleti egyház jogkönyveivel, amelyeknek nem sikerült leküzdeni az egyházi jogukra is jellemző partikuláris vonást. Az egyház és az állam viszonya nyugaton is váltakozó tartalmat kapott. Más volt az a pápai hatalom fénykorában és más a gallikán vagy a jozefinisztikus gyakorlatban, más az uralkodó vallás és más a paritásos állam jogrendjében. A nyugati egyház azonban éppen jogfejlődésének sajátos iránya folytán jórészt ki tudott szabadulni a világi hatalom terhesnek bizonyult gyámkodása alól. Az egyház erős központi hatalmának hiánya folytán a legtöbb keleti egyház nem veszélytelen állami függésbe jutott. A keleti egyházban — nem hiába nevezik bizáncinak is — a két hatalomnak még egyensúlyát sem engedte létrejönni a világi elem és az államhatalom sokkal nagyobb tényleges szerepe,
