Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Szörényi Andor: Áldás és mágia az Ószövetségben
Áldás és mâqia az ószövetségben 123 az .eulogein theon’ a vallásos életnek egy fontos részévé vált. A közösség vallásgyakorlatának egyik legkifejezőbb megnyilatkozása Jahve nevének dicsérete. Az izraelita ember, aki egész életét a Teremtő kezéből származónak tudta, az ő hitét, háláját és reményét nem fejezhette jobban ki, mint azzal, hogy Istennek tiszteletet ad. Ez az a pontos értelem, melyet a ,bérék' és ,eulogein’ szavak ebben az összefüggésben fölvesznek.d1 És ezzel be is fejezzük az áldásról és mágiáról szóló értekezésünket. Az áldás Isten kegyelme, mely végigvonul a teremtett világ életén, mely életet ad és életet áraszt, mely az Ószövetségben különösen drága és gyakori ajándéka a fölséges és egy Istennek, Jahvénak ! De az összes áldások között a legrégebben megígért, a történelem folyamán többször megismételt áldás az Ábrahámnak és utódainak adott isteni ígéret : «Benned nyer áldást a föld minden nemzetségei» (Móz. I. 12, 3.) Ez az áldás a mi Urunk Jézus Krisztusban teljesedett be és meghozta nekünk, az egész világnak a természetfölötti áldások kiáradó bőségét s az áldások örök forrását, az Isten egyszülött Fiát adta nekünk. Ez az áldás számunkra világosság és vezető, valahányszor az Ószövetség lapjainak értelmét, jelentőségét kutatjuk. Mert az Ószövetség nekünk «nevelőnk volt Krisztusra» (Gál. 3, 24), mert a törvénynek, minden ószövetségi imádságnak és minden áldásnak a vége és célja Krisztusi (RÓm. 10, 4.) Szörényi Andor. 1 I. m. 756 old.
