Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Nyitrai Ferenc: A szentháromsági oppozició az atyák felfogásában
112 NYITRAI FERENC Antikrisztusok, akik tagadják a Fiú különbözését, mert tagadják az Atyát is — fakad ki Tertullianus.1 A diairesis-t ünnepli Athénagoras1 2 és I. Alexander pápa a trisagionban.3 A szétválasztást némelyek túlozták ; pl. Origenés. Szerinte : ha a hatalmat és a képességet is hozzávesszük az ismeréshez, akkor nem mondhatjuk, hogy a Fiú tartalmazza az Atyát. Elgondolását az a probléma feszegeti, ha a személyek oppozíciója más és más eredésből származik, miképen állhat fenn egyensúlyuk ? Hilarius felelete erre :4 egyenlő súlyúak : az Atya a teljes Hatalom, a Fiú az Igazság, aki magában tartja a dolgok értelmét,5 a Lélek a szín Bölcseség és így «súlyosságuk» egyenlő. Ez az egyszerű vélemény védi a dogma magvát. Az eredések különbözősége mellett az egyenlőség titkát is az oppozíció hordozza. Elegendő szemügyre venni Szent Ágoston analógiáját az értelem és akarat tevékenységéből és kitűnik, hogy a kétféle származás nem bontja meg az oppozíció tétel-ellentétel viszonyát. Eszerint positio : az Atya ; oppositio : értelmi születéssel a Fiú. A Szentlélek nem mint harmadik külön tétel szerepel, mert ebben az esetben az összetétel elkerülhetetlen volna, hanem összekötő kapcsa az ellentétnek : «Vinculum charitatis», mivel a szeretet természete szerint nem harmadik valami azokhoz, akik között fennáll, hanem belőlük fakad. Mesteri rövidséggel tartalmazza ezt a dogma : qui ex Patre Filioque procedit. E néhány gondolat az ellentét sarkpontjaira vonatkozólag élőbbnek mutatja a háromságos Isten képét amannál, amelyik a XI—XII. század elfinomító különböztetgetései után a teológiai iskolákba szétszármazott. Nem csoda, ha mélyrelátó teológusok (elsősorban J. Schee- ben) az ősforráshoz vágynak vissza. Útmutatásuk sugallmazta a dolgozatot. Nyitrai Ferenc. 1 Adv. Prax. cap. XXXI. * Legatio pr. Chr. — cap. 10. 3 Epist. VI. 4 De Trim III, 23. ‘ Őrig. In Joann. I, 27.
