Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Pataky Arnold: Adatok Szent Pál misztikájához
ADATOK SZENT PÁL MISZTIKÁJÁHOZ 101 Krisztusnak pedig társörökösei (ovvxhrjQovófioi), ha tudniillik vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk (ehzeg avvnáaxo/iev, ha xai ovvôôiaæ&wfj.ev).1 Mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg. Eltemettettünk vele együtt (ovvexácprifiEv) a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust halottaiból, úgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis egybenőttünk vele (el yág avfxepvxoi yeyóvafisv) halálának hasonlatosságában, úgy majd a feltámadáséban is együtt leszünk vele.1 2 Ha Krisztussal meghalunk, élni is fogunk vele ; ha szenvedünk vele, uralkodni is fogunk vele (si yág ovvane&avo/xev, xai ovvÇrjoo/iev el vnofiévo/xev, xai avvßaadevao/iev).3 — E helyen az apostol valószínűleg a Krisztusért elszenvedett vértanúhalálról beszél. A keresztség által meghaltunk Krisztussal és vele együtt új életre támadtunk fel : «vele együtt eltemetkeztetek (avvxarpévxeç avxœ) annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta halottaiból».4 «Azért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal (el ovv avvrjyég&rjxe xw Xgioxw), keressétek az odafent valókat, ahol az Isten jobbján ülő Krisztus vagyon.»5 Akiket az Isten eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához (ov/z/zógyovg xrjç elxôvoç xov viov avxov), s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta ; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette ; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.6 Más szóval : az Isten hívása a keresztség kegyelmére záloga egyszersmind az örök boldogságra való meghívásnak is... A megkeresztelt embernek Krisztussal való életközössége, sőt életegysége főleg az Efezusiakhoz írt levélben domborodik ki a legszebben. Itt tanítja Szent Pál, hogy noha bűneink miatt holtak voltunk is, az Isten az ő végtelen szeretetéből Krisztussal együtt életre keltett minket (ovve£a>ojioír]<jev xö> Xgioxw), vele együtt feltámasztott és az égiek közé helyezett el minket (avv^yeigev xai ovvexâfîioev êv xoïç énovga- víoig év Xgiaxœ *Irjoov Kedvenc gondolata az apostolnak, hogy a keresztények társasága Krisztusra mint szegletkőre emelt épület vagy templom. Ezt a gondolatot már Kor. I. 3, 9—17-ben megtaláljuk. A keresztény ember az Istennek élő temploma, benne az Isten lelke lakik. «Aki az Isten templomát megrontja, azt megrontja az Isten. Mert Isten temploma szent, ti vagytok az.»8 Legvilágosabban azonban az Efezusiakhoz intézett levélben fejti ki az apostol ezt a tanítását. «Most már nem vagytok idegenek és jövevények», — írja Kisázsia pogány-keresztényeinek, — 1 Róm. 8, 17. 2 Róm. 6, 3—5. 8 Tim. II. 2, 11—12. 4 Kol. 2, 12. 5 Kol. 3, 1. * Róm. 8, 29. 30. 7 Ef. 2, 5. 6. 8 Kor. I. 3, 16. 17.
