Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Artner Edgár: Hitehagyó Julianus világ- és történetszemlélete

HITEHAQYÓ JULIANUS VILÁG- ÉS TÖRTÉNETSZEMLÉLETE 221

ben : Ao'yot OTrjhTevnxot,1 alkalmasint ugyané módszert követte laodicaeai Apollinaris is elvesztett apologetikus irataiban és talán Arany- száj'ú Szent János,2 de biztosan Szent Ephrém himnuszaiban. Julianus rövid uralkodása politikailag nem sokat ártott a kereszténységnek, de szelleme annál inkább felélesztette a hellenista mozgalmakat. A pogány restauráció reménye ezek körében annyira élénk volt, hogy még a következő században is szükségesnek látszott a Julianus ellen való védekezés. Alexandriai Szent Kyrillos az V. század első negyedében írta 30 könyvét «Az istentelen Julianus könyvei ellen».3 Legújabban pedig a Julianus ellen fellépő keresztény ellenhatás termékeit akarják felismerni Pseudo Dionysios Areopagita munkáiban is. Bizonyára nem közvetlenül az Após- tata ellen, de az általa állítólag uralomra emelt «isteni» jamblichosi újplatonizmus ellen írta volna az ismeretlen szerző «Hierarchiá»-it és «Az isteni nevekről» szóló munkáját.4

1 Nem holmi fiatalkori eredetű személyes gyűlölet vezette tehát Gergelyt arra, hogy Julianust valóban néha túlzó módon befeketítse, hanem az említett veszély felismerése. Teljesen valótlan dolgokat viszont már csak azért sem állíthatott róla, mert a kevéssel előbb elhalt császár emléke még élénken élt a köztudatban. A szenvedélyes hang és a rétori túlzások viszont a kor polémiáját általában jellemezték ; ezek miatt tehát nem méltányos dolgok úgy elverni a port a szentatyán, miként azt pl. Mücke tette egyébként alapos Julia- nus-kutatásaiban (A Julianusról szóló irodalmat itt nem közöljük, csak Bidez alapvető munkájára mutatunk rá: La vie de l’empereur Julien, Paris 1930. A további irodalmat szerző ókeresztény egyház- és dogmatörténelmének I. kötetében megtaláljuk a megfelelő fejezetben.) Julianus keresztényellenes munkái éppoly szenvedélyesek voltak, sőt felül is múlták a keresztény vitázók hevességét.

2 A Sz. Babylasról s Julianus és a pogányok ellen mondott beszéde ugyanis nem biztosan autentikus. Chrysostomos egyébként Julianus anti- ochiai tartózkodása idején 8 vagy 9 éves gyermek lehetett.

3 Ezekből csak a 10 első maradt ránk, amelyekből Julianusnak : «A gali- leaiak ellen» szóló három könyvének elsője szinte hiánytalanul helyreállítható. Kyrillos munkáját IL Theodosios császárnak (408—451) ajánlotta s 410 táján jelentette meg ; tehát még püspöksége előtt. Bevezetésében mondja, hogy a hellének még mindig nagyra tartják Julianus munkáját s különösen hivatkoznak az abban olvasható számos szentírási idézetre. Hivalkodva mondogatják, hogy még nem akadt keresztény, aki megcáfolta volna. — V. ö. Regazzoni tanulmányát: Didaskaleion 1928. 3, 1. — Henry fejtegetéseit: Nouvelle Revue Théologique 1932, 718. 731. — Karunkon az utóbbi években e tételt : Alexandriai Sz. Cyrill apologetikai módszere, kidolgozták.

Természetesen az egyháztörténetírók is Julianus-ellenes szellemben írtak. így Sokrates, Hermias Sozomenos és különösen cyrusi Theodoretos, aki egyháztörténetén kívül főleg a «görög betegségek gyógyításáról» írt apologetikus munkájában van tekintettel arra a hellenista fellendülésre, amelyet Julianus indított meg.

4 Szerintük a IV. században íródtak volna e munkák, talán Nagy Sz. Basilios környezetében. Külföldön Celsas Pera képviseli e nézetet (Revue des sciences philosophiques et théologiques 1936, 5.), nálunk pedig, eléggé bizony-