Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA? (Léthierarchia vagy létanalógia.) Malum non pugnat contra bonum nisi ratione boni (C. gent. III. 9) ; Bonum quodammoda amplioris est ambitus quam ens, man bonum se extendit ad exsistentia et non exsistentia (C. gent. III. 20.); Omnibus est pulchrum et bonum amabile (S. Th. I. II. q. 26 a. 1.) ; Eadem sunt similia Deo et dissimilia (S. Th. I. q. 4. a. 3.) Negationes de Deo sunt verae, affirmationes autem inconvenientes (S. Th. I. q. 13 a. 12.) ; Nihil est existentium non participam uno (S. Th. I. q. 11, a. 1.) Amor est virtus unitivá (S. Th. II. II. q. 25 a. 4. IL, II. q. 26 a. 2.). Ezek a kiragadott helyek, melyeknek számát minden nehézség nélkül meg lehetne sokszorozni, világosan mutatják, hogy Pseudo- Dionysius Areopagita gondolatvilága milyen alapvető szerepet játszik Szent Tamás rendszerében és az egész keresztény filozófiában. Ezek a skolasztikus filozófia számára alapvető elvek ugyanis mind Dionysius Areopagita műveiből vett idézetek. Ha Szent Tamás filozófiája nagyjában aristotelikusnak mondható is, mégis igaz (és az újabb kutatás ezt már többször is hangoztatta), hogy a platonikus és neoplatonikus gondolatvilágnak Szent Tamás rendszerében nagy szerepe van ott, ahol a nagy, összefogó vonalakról, a létanalógián alapuló nagy szintézisekről van szó, ahol a filozofálás tárgyát nem az egyes létszférák alkotják külön-külön, hanem azoknak egymáshoz és közös forrásukhoz, az Absolutumhoz való viszonya. Amikor Szent Tamás a különböző létszférákat úgy fogja fel, mint a létben való részesedésnek különböző fokozatait, amikor minden lény alaptendenciájában egyúttal az Abso- lutumra való — tudatos vagy öntudatlan — ráirányulást, törekvést, az Absolutum iránti vágyat lát, akkor alapjában véve platonikus gondolatokat épít bele szervesen az ő rendszerébe — és ezek a platonikus gondolatok főleg Dionysius Areopagita közvetítésével, és Dionysius Areopagitának, Szent Pál közvetlen tanítványának tekintélyével felruházva (mert annak tartották) jutottak Szent Tamás gondolatvilágába. így tehát Dionysius Areopagitával foglalkozva, egyúttal a tomiz- musnak egyik legfontosabb forrásával foglalkozunk. Ahányszor a skolasztikus szintézisbe felvett platonikus és neoplatonikus elemekről van szó, elsősorban Dionysius Areopagitára kell gondolnunk. Mellette a többi platonikus források hatása igazán elenyésző és inkább csak arra
