Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
36 ARTNER EDGÁR területe, az ókeresztény irodalomtörténet és régiségtan, hogy a kereszténység hittételeinek fejlődését hivő lélekkel kutató elmét az igazság biztos felismerésére elvezessék. Mint említettük, van a bemutatottakon kívül még az első három századból is több Mária-ábrázolás, katakombái freskók és egyéb leletek tárgyát képezi az Üdvözítő Szent Anyjának életéből vett egyik-másik jelenet (a mágusok hódolatán kívül pl. az angyali üdvözlet képe is többször előfordul), de ezekről itt nem emlékezünk meg. Ehelyett befejezésül inkább ideidézzük annak a «Madonnádnak képét, akinek kultuszából szeretné a vallástörténeti irányzat a kereszténység Mária-tiszteletét eredeztetni. Bélti Iátar ő, a legkimondottabb «természet»-val- lás emberi becsületet és vért kívánó Astar- téja, akiről már régi sumir sírfeliratok úgy emlékeztek meg, mint «istenek anyjáéról, «istenek szülőjé»-ről, sőt mint «minden ember anyjáéról ! Nem akarunk itt hosszasabban foglalkozni ennek a borzalmas istenségnek kifejlődésével, amely a vallási eltévelyedés mélypontján termett a régi chtonikus kultusz földanyájából embersorsok millióit megrontó kegyetlen bálvánnyá. «Anyasága» úgy viszonylik a Boldogságos Szűzéhez, mint a pogányság általában a kereszténységhez. Találkozunk ugyan ilyenekkel is : Artemis Parthenos, de ha igaz, márpedig nagyon igaz, hogy «gyümölcséről ismerik meg a fát» (v. ö. Mt. 7, 20.), hát akkor ez a «szüzesség» csak gyalázatot termett. Miként egy lapon alig is lehet említeni a Boldogságos Szűz Mária példáját követő «virgo ve!ata»-kat Atargatis szerencsétlen prostituáltjaival, éppúgy szentségtörés Krisztus Urunk Anyját akármilyen női numen-nel párhuzamba, vagy éppen fejlődési egymásutánba állítani. Ha az ú. n. kurotrophos ábrázolások merőben külsőséges hasonlóságot természetesen mutatnak is a Szűzanyát isteni Gyermekével karján feltüntető őskeresztény és későbbi képekhez és domborművekhez, a tartalom léuyegesen különböző. Nestorius gyászos fellépése előtt egy keresztény agyában sem zavarodott össze Mária istenanyai méltósága a pogány mitológia anyaistenségeivel ; felesleges, sőt meggyalázó volt tehát az eretnekvezér ajkairól a figyelmeztetés : «Ne tegyétek a Szüzet istennővé !» — éppúgy, mint amilyen sértő Szűz Máriára és tisztelőire napjainkban is az említett egysorba állítás. Igen messzire el kellett «Belti Istar»: a pogány tisztátalanság anyja.
