Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
380 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Az ősegyház «az egy oltár, egy áldozat, concelebratio» elvi alapján állott, amit a keleti egyház a legújabb időkig megőrzött. A IX. századtól kezdve vannak emlékek a binatio-ról s ennek kifejlődéséhez mi magyarok akaratlanul hozzájárultunk. Megemlíti a szerző, hogy a többszörös misézés egyik legkorábbi nyomát a 932-ben tartott dingolfingi zsinat határozatai között találjuk. A zsinat ugyanis — amikor a hunok már ismételten elpusztították az országot — engesztelés cfmén arra kötelezte a bajor papokat, hogy böjti napokon három misét mondjanak. Ezek a «hunok» — az időpontot tekintve — bizonyosan mi magyarok voltunk. Ugyanígy rendelkezett a mainzi zsinat (950—954). A papok ebben a korban parancs nélkül jámborságból is naponta több misét mondtak s tekintve, hogy az isteni jog e tekintetben nem intézkedik, a napi misék száma igen megszaporodott. A IX. században a Poenitentiale Vindo- bonense már megtiltotta, hogy egy pap naponta hétnél több misét mondjon. A VIII. század óta a klérusnak együttesen felajánlott áldozati ajándék helyett szokásba jött az egyes papoknak adott mise-stipendium, ez azután megnyitotta a visszaélések útját. A sok kötelezettségnek csak úgy tudtak eleget tenni, hogy egymásután több misét mondtak az Offertoriumig s a közösen kezdett misék után csak egy Offertoriumot tartottak. Szellemesen bírálta ezt a jelenséget Azevedo spanyol jezsuita 1783-ban megjelent munkájában : «Quando calices erant lignei, sacerdotes aurei, permittebatur iteratio missae, cum vero calices sunt aurei et sacerdotes lignei, prohibetur». III. Ince pápa meg is szűntette a binálást, kivéve Karácsonykor minden pap továbbra is három misét mondhatott, s máskorra is megengedte a binatio-t, «si causa necessitatis suadeat». (A szükség eseteit azonban a pápa nem határozta meg.) Ezzel annyira rendeződött a kérdés, hogy a tridenti zsinaton nem is kellett vele foglalkozni. Az új jog (can. 806. § 2) nem a szükség, hanem a paphiány címén engedi meg a binatio-t, a paphiány mértékét azonban nem határozza meg a törvény. Más címen a binatio nem engedhető meg s a Szentszék csak kivételesen engedi meg a missziókban a szegény szerzeteseknek anyagi okokból a többszöri misézést. Hangsúlyozza a szerző, hogy a binatio nem a papnak engedélyezett privilegium, tehát annak értelmezésénél nem lehet a stricta interpretatio-t alkalmazni. További megjegyzése, hogy a can. 66. § 3. alapján a püspök papjait a binatio-ra kötelezheti is, viszont az írók általános nézete szerint sürgős szükség esetén a püspök engedélye feltételezhető. XIV. Benedek a binatio-t még csak a parancsolt ünnepekre engedte meg, újabban a Szentszék már arra is meghatalmazza a püspököket, hogy nem parancsolt ünnepeken, sőt köznapokon (pl. első pénteken) is engedélyezhetnek binatio-t. 1938 óta bármely napra ad Róma binálási engedélyt, nem is beszélve a még szélesebb körű háborús felhatalmazásokról. 1879-ig csak két misét engedélyezett a Szentszék, ettől kezdve megenged trinatio-t is. A püspök trinatio-t nem engedélyezhet. Minthogy az új törvény lényegesen eltér a régitől, kiemeli a szerző,
